„…ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz” (Jn 12,24). Augusztus 20-a az új kenyér ünnepe. Ennek kapcsán elmélkedjünk most a búzaszemben elrejtett életről, amely számunkra az újjászületés képe.
Isten a növényi életfolyamatokban itt egy olyan életképet mutat be, amelyből hittel megérthető, hogyan megy végbe bennünk az, amikor Ő újonnan szül minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által (lásd 1Pt 1,3). A gabonamag története ciklusos, tehát körforgásos folyamat több ezer éve. A magot elvetik, kikel, növény lesz belőle, termést hoz, learatják, majd különféle műveletek után ismét elvetik a jó minőségű magot. Ez a kör, amelyet a mag befut, újból és újból visszatérőben van kezdőpontjához, de a kör hamarosan és végleg bezárul azzal, hogy Jézus Krisztus visszajön.

Egyedül vagyunk a világmindenségben vagy van még valahol másutt is élet? A következőkben Prof. Dr. Werner Gitt cikkét olvashatjuk ebben a sokak érdeklődését felkeltő témában. Több, magyarul is megjelent könyve kapcsán már ismert lehet előttünk a természettudományok és hitélet területén egyaránt jártas német testvér, aki 2014 szeptemberében személyesen is ellátogat hazánkba. A repülő csészealjakról és a földönkívüliekkel való találkozásokról szóló történetek évtizedek óta jó táptalaja azoknak a spekulációknak, hogy vajon létezik-e élet a világűrben a Földön kívül. Most ehhez újabb adalék érkezett, mégpedig komoly helyről. 1996 augusztusában amerikai NASA-kutatók azt állították, hogy egyszerű élet nyomait fedezték fel egy meteoriton, amely talán a Marsról származik.

2014. február 14-16-ig M. A. Jos testvéremmel Isten kegyelméből Indiában az Andra Pradeshbeli Srikakulamban szolgálhattunk. Az Akkannaguda faluban lévő Soura Törzs hívőinek táborában prédikáltunk Srikakulamtól 50 km távolságra. A tábort a Philip Timoty testvériség vezetősége hívta össze – aki Narayan Paulnak, Isten régi szolgájának a fia – és Narayan Paul, az apa által alapított 90 gyülekezet részére rendezték meg. A 90 gyülekezet legtöbb családja lejött a völgybe a nagy területen szétszórtan elhelyezkedő hegyi otthonaikból a nemrégen learatott rizsföldekre. Kunyhók százait építették fel a hatalmas Pandal találkozóhely köré. A zsúpfedeles Pandal-csűr szalmával borított padló-ján több mint hatezer ember foglalhatott helyet. A családok a szabad ég alatt nyílt tűzön maguk készítették el a saját ételeiket. A hatalmas Pandal és a körülötte lévő több mint ötszáz kunyhó Izrael népének pusztabeli táborára emlékeztetett, középpontjában a Szent Sátorral, amikor azt a 12 törzs sátrai vették körül.

Szüleim hatodik gyermekeként 1928-ban születtem Rákoscsabán. Amikor édesapám meghalt, 3 évesen a nálam 20 évvel idősebb, hívő nővéremhez kerültem a csallóközi Somorjára, ami akkor Csehszlovákiához tartozott. Ott jártam magyar nyelvű iskolába. Születésem után reformátusnak kereszteltek. Jártam hittan órára, és a nővérem rendszeresen elvitt magával testvéri közösségbe, ahova tartozott. Így ismereteim lettek a bibliai történetekről, sőt világos tanítást kaptam a bűnről, kárhozatról, Isten irántunk való szeretetéről az Úr Jézusban. Elhittem, hogy halálunk után két helyre kerülhetünk, vagy a mennybe, vagy örök kárhozatra, és ezt életünk folyamán magunk döntjük el az által, hogy életünket átadjuk-e az Úr Jézusnak. Tudtam, hogy én akkori állapotomban a kárhozatra jutnék.