„…ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz” (Jn 12,24). Augusztus 20-a az új kenyér ünnepe. Ennek kapcsán elmélkedjünk most a búzaszemben elrejtett életről, amely számunkra az újjászületés képe.
 
 
Isten a növényi életfolyamatokban itt egy olyan életképet mutat be, amelyből hittel megérthető, hogyan megy végbe bennünk az, amikor Ő újonnan szül minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által (lásd 1Pt 1,3).

A gabonamag története ciklusos, tehát körforgásos folyamat több ezer éve. A magot elvetik, kikel, növény lesz belőle, termést hoz, learatják, majd különféle műveletek után ismét elvetik a jó minőségű magot. Ez a kör, amelyet a mag befut, újból és újból visszatérőben van kezdőpontjához, de a kör hamarosan és végleg bezárul azzal, hogy Jézus Krisztus visszajön.

Vizsgáljuk meg a gabonamag keletkezését a Szentírás és a biológiai ismeretek megvilágításában, és menjünk vissza a kezdetekhez. „Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket, füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön. És úgy történt” (1Móz 1,11).

Isten szava életre hívta a földből a növények testét. Ez nekünk embereknek alapvető fontosságúvá vált, egyrészt azért, mert táplálkozásunk nélkülözhetetlen elemeit a növények adják, másrészt a növények magvaik által reprodukálják az életet, azaz Isten teremtő szavára szaporodásuk évezredek óta biztosított. Isten ígérete szerint: „Amíg csak Föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás” (1Móz 8,22).

A Szentírásból tudjuk, hogy az időnek egy pontján a teremtő Szó, az Ige (hús)testté, emberré lett, így olvassuk a János 1,14-ben: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” Jézus Krisztust az Atya elvetette az emberek közé, akiknek teste a földből vétetett. Bűneinkért meghalt, hogy aki hisz váltsághalálában, abban megfoganjon az Ige, azaz újjászülessen, és örök életet éljen.

Ezt a folyamatot kövessük most figyelemmel a gabonamagban! Nézzük meg tömörítve és vázlatosan leegyszerűsítve a mag keletkezését!

Virágzás idején – nálunk május végén, június elején – a megporzással a virágporszem a bibére jut, tömlőt hajt, és lejut az embriózsákba, ott pedig egyesül a petesejttel, és létrejön a csíra sejt (zigóta). A magkezdemény tovább fejlődve maggá formálódik. A magban jól láthatóan kialakul a csíra, vagyis az embrió, a táplálószövet és az ezeket védőn körülvevő maghéj.

Lényeges dolog, hogy a magban elrejtve ott van az új növényegyed. A biológusok egyetértenek abban, hogy ez az új élet nem a csírázással kezdődik, hanem a csírasejttel. Minden más élőlénytől (ember, állat) eltérően a gabonamagban az embrió évekig, akár 15-20 évig is csírázó képes, de mindaddig nyugalmi állapotban marad, amíg kedvező körülmények közé kerülve el nem indul a csírázás.

Ezzel kapcsolatosan jött elém az Ábrahámnak szóló ígéret: „És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei…” (1Móz 22,18; Károli ford.) Ez az ígéret az Újszövetségben nyer folytatást, és teljesedik be: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő utódának, …aki a Krisztus” (Gal 3,16).

Amint ott van az új növényegyed a gabonamagban, ugyanúgy Isten áldása nyomán mi is ott vagyunk elrejtve Krisztusban. Ábrahámnak az ígéret Kánaán földjén adatott Kr.e. az 1900 körüli évek táján a bibliatudósok szerint. Napjainkban immár majdnem 2000 év telt el Krisztus kereszthalála óta, és a mag – aki a Krisztus – sok gyümölcsöt terem, azaz újjászületnek emberek a Szent Szellem által.

A gazdaember számára az áldást a sok magot termő gabonanövény jelenti. Számunkra a megáldottságot egyrészt az új élet jelenti, amely már örök élet, másrészt az újonnan született emberek megkapják a Szent Szellem ígéretét (lásd Gal 3,14). Kövessük figyelmesen, hogy milyen tényezők hatására indul csírázásnak a gabonamag, hiszen szellemi téren hasonlóan történik az újonnan születés.

A csírázáshoz már minimálisan 0-5 C° is elegendő, és bár a talajban van a mag, de mint minden élőlénynek, így a magnak is szüksége van oxigénre. Mindezeken felül azonban a víz jelenléte a meghatározó. A mag ilyenkor nagyon „szomjas”, és viszonylag sok víz kell ahhoz, hogy elinduljon a csírázás. Bizonyított, hogy a mag a csírázás beindulásához a magtérfogat 50%-ának megfelelő mennyiségű vizet veszi fel.

Az ember újonnan születésekor is így történik: „Az ünnep utolsó nagy napján Jézus kiállt és felkiáltott. Ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám és igyon. Annak, aki hisz énbennem, amint az Írás mondja, élő víznek árjai folynak majd belsejéből. Ezt pedig a Szellemről mondta, akit kapniuk kellett azoknak, akik benne hittek. Nem volt ugyanis még Szellem, mert Jézus nem dicsőült meg” (Jn 7,37-38; Csia ford).

Isten az övéit, azaz bennünket akar felhasználni: sok-sok bizonyságtétel „élővize” nyomán emberek megtérnek, újjászületnek a Szent Szellem kiáradásakor. Bárki légy is, tudd meg, hogy eséllyel jöhetsz Jézus Krisztushoz, hogy elvedd bűneid bocsánatát és az örök életet (lásd Jn 3,16). Hit által azoké az üdvösség „akik az Isten előzetes terve szerint való kifejlődésre hívattak el” (Róm 8,28-29; Csia ford).
Ott a gabonamagban, Krisztusban elrejtetten évezredek óta el van készítve minden nemzetnek az áldás: az új élet és a Szent Szellem ígérete. A teljesség igénye nélkül néhány mondat ennek az ígéretnek bennünk és közöttünk való beteljesüléséről:

• a Szent Szellem töltötte ki Isten szeretetét a szívünkbe (Róm 5,5);
• szétosztja az újjászületettek között a kegyelmi ajándékokat, mindenkinek külön, amint akarja (1Kor 12,11);
• elhelyez a Krisztus Testében, a gyülekezetben minden újonnan születettet (1Kor 12,18);
• a Szent Szellem adott életet nekünk arra, hogy a Szellem útmutatása alapján járjunk (Ef 5,15).

Ha már elvetted magadnak az áldást Krisztusban, hálaadással élj, és add tovább örömödet az Atya szeretetéről.

 
A cikk megjelent a Vetés és Aratás folyóirat 2007/2. számában - 45. évf. 2. sz. 4-5. o.