Azt hiszem, máris tudja kedves olvasóm, melyik igeversből vettem a fenti szavakat: „Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak.De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok,futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40,30-31) Ebből a versből hol ezt élem, hol azt. Van, ami már a múlté: ifjabb már nem leszek. De rajtam kívül senki más sem. Van, ami már állandó az életemben: Krisztusba vetettem a bizodalmam. És van, amit állandó körforgásként élek: futok, lankadok, megújulok, futok… De nézzük csak sorjában!