A Vetés és Aratás című evangéliumi folyóirat múltja több mint 50 évre tekint vissza. Az eredetileg németországi szerkesztésű lapot az 1990-es évek végén magyar szerkesztők vették át. Azóta a munka Egerben folyik. A folyóirat múltját, jelenlegi tevékenységét és jövőbeni kilátásait Soproni János felelős szerkesztővel tekintettük át. - Idézzük fel a Vetés és Aratás kezdeteit! Mikor és kikkel indult a folyóirat? - A folyóirat beindítása 1963-ban történt a németországi Stuttgartban. Alapítói közé tartoztak Kovács Árpád és Ungár Aladár. Ungár Aladár volt a lap felelős szerkesztője 1970-ig. A folyóiratot az a szükség hívta életre, hogy rendelkezésre álljon magyar nyelven, a magyar emberek számára egy evangéliumi folyóirat.

Augusztus vége egyúttal a nyári programok, a kánikula végét és az iskolakezdés előszelét jelenti. Meg a – most már hagyományosan – Dömösön megrendezett bemerítkezés idejét is.
260 résztvevő, 13 bemerítkező és 6 gyülekezet, na meg jó néhány vendég együttműködésével vasárnap, augusztus 25-én 10 órakor a Biblia Centrum nagy sátra alatt vette kezdetét az ünnepség. A kenyértörési alkalmat megelőzte a bemerítkezők bizonyságtétele. Egyik-másik történet szívbe markolóan szemléltette Isten atyai szeretetét. Amikor a boldogság keresésében egyesek mélyen belegabalyodtak saját életük járhatatlan útvesztőibe, Isten szeretettel hívta, mentette ki őket, nem szemrehányással, hanem gyengéden segítve leporolni életükről maguk választotta régi létük romboló nyomait, következményeit. Ő az, aki igazi közösségbe hív Önmagával, de egymással is.

Forró József testvérünknek 2013-ban jelent meg Tisztaság - a Bibliában és általában című könyve, amelyet szeretettel ajánlok mindenki figyelmébe.
Az ember életének alapvető igénye van a tisztaságra, mely egy olyan életszükséglet, ami jót és egyúttal derűt, örömöt is áraszt. A tiszta szó jelentéstartalma igen sokrétű, át meg átszövi testi, lelki, szellemi életünket. Szemléltetésül hadd álljon itt néhány kifejezés: tiszta búza, tiszta tudat (nem beteges), tiszta munka, tisztába jön valamivel (megért), tiszta életű (erkölcsös). Jó lenne, de az ember nem képes állandósítani sem önmagában, sem környezetében a tisztaságot, újra és újra megtisztításra szorul.
Sokféle tisztátalanság van a világban, ezek között a legagresszívebb a bűn. Az embernek nincs hatalmában az, hogy a bűntől önmagát megtisztítsa, egyedül Jézus Krisztus vére tisztít és szabadít meg bűneinktől.

Ahogy végigfuttatom a szememet az íróasztalom fölötti polcon, hirtelen több mint 30 féle bibliafordítást számolok össze. Isten Beszédét - így, nagybetűvel - nagyon fontosnak tartom, nemcsak az emberiség, hanem a saját életemben is. Ha nem így lenne, nem foglalna el ilyen tisztes helyet a polcaimon. Ráadásul az UFO és az EFO folyamatosan az íróasztalomon vagy éppen az éjjeliszekrényemen van. Éppen ezért arra gondoltam, hogy apránként végigmennék az összes példányon. Mesélnék a történetükről, és véleményt formálnék arról, melyik miért hasznos (mert olyan, hogy haszontalan, nem létezik). Most hármat tárnék az olvasó elé: az új fordítású, Bibliatanács által először 1975-ben kiadott, majd 1990-ben átdolgozott, ma már igen elterjedt, modern fordítást és a két EFO-t, vagyis az ún. egyszerű fordítást. Az új fordítás (vagy más néven UFO) nagy áttörést jelentett 1975-ben protestáns körökben. Akkoriban ugyanis reformátusok, evangélikusok, szabadegyházak szinte kizárólagosan a Károli Gáspár által a 16. században készített, aztán 1908-ban átdolgozott fordítást használták (bocsánat, Erdélyben a Kecskeméthy szövegváltozatok is terjedtek – de erről később).