Nem kívánok hosszan foglalkozni a kérdéssel, noha nem egyszerű a válasz. Meglátjuk, mennyire sikerül tömörnek lenni. Keresztényként teszem fel a kérdést: Van-e természet szerint szabad akarata az embernek (liberum arbitrium)? Nem is gondolják sokan, hogy ez a kérdés milyen ősi filozófia kutakodásból ered. A választ azonban nem arra keresték, hogy a keresztény hívőnek van-e szabad akarata - ez más kategória, más megközelítést igényel.
Ez tehát eredetileg nem bibliai és teológiai kérdés, hanem hellén sztoikus filozófiai. Én mégsem akarok ebből a szemszögből közelíteni a témához. Arra keresem a választ, hogy biblikusan és teológiailag meg lehet-e válaszolni eme felvetést. Sok keresztény kapásból tudni véli a választ, át sem gondolva, hogy az állításuk mit is húz magával. Vannak, akik igennel felelnek, mert ők úgy gondolják, hogy a szabad akarat tagadásából egyenesen következik a fatalizmus, ami tudvalevőleg idegen a Szentírás üzenetétől. Mások pedig rögtön tagadják, hivatkozva a reformátorokra és a puritánokra, rámutatva arra, hogy ha igennel felelnének, akkor ez sértené Isten elsőségét és dicsőségét, mintha Isten ad hoc jelleggel reagálna az ember szabad válaszára, ami tudvalévő, megint idegen a Szentírás üzenetétől.
