Beszámoló az 1937-es németországi Testvér Gyülekezetek egységre jutásának 75. évfordulóján rendezett kerekasztal-beszélgetésről.

A megemlékezés meghívója

 
Világszerte egyedi esetről szeretnék beszámolni, amikor is 1937-ben Németországban a Testvér Gyülekezet két nagyobb "irányzata" megegyezett egymással. Andreas Liese történész is nagyrabecsülését fejezte ki, így fogalmazott: "Az 1937-es év egy jó példa, mely a keresztények közötti egységet támogatja." Összességében megállapításra került a 75 éves évfordulón, hogy az egység egyszerre ajándék és kötelezettség, és hogy mindenkinek meg kell fontolnia, hogyan éli meg az összetartozást.

1937 augusztusában Kasselben a 2 vonulat vezetőinek találkozóján sikerült a sokáig dédelgetett különbözőségeket felszámolni. A megegyezés alapján: "mindent, ami a múltban elválasztólag közénk állt, véglegesen a hátunk mögött tudunk. Elkötelezzük magunkat a 90 évvel ezelőtti szakadás összevarrására." A következő hónapokban mindkét oldal egyetértését fejezte ki: a "nyitott-testvérek" 300 képviselője Berlinben, illetve a "zárt-testvérek" közül 900-an Wuppertalban pecsételték meg a döntést. Ez alkalom emlékére hívta össze a "Testvér Gyülekezet története"-munkacsoport a találkozót.

Nagy érdeklődés kísérte a kerekasztal-beszélgetést, melyben Gerd Goldmann 4 különböző testvért interjúvolt meg: Reinhard Lorenz (AGB), Michael Schneider (Blockfreie Versammlungen), Andreas Ebert (Freie Brüder) és Matthias Schmidt (Forum-Wiedenest). A beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy a testvérek közti gyakorlati egységre ma is törekedni kell. Szervezeti egysége(sítés)t egyébként nem kell kitűzni. Ennél sokkal fontosabb, hogy a szeretetet szívből megéljük és a régi elszigetelő-gondolatokat visszautasítsuk. Volt bibliai előadás az egység és elkülönülés közötti feszültségről is. Kitértek arra is, hogyan kezeljük a kultúra, társadalom és a politika befolyását. Olasz, lengyel és angol (Neil Summerton) vendégek hazájuk köszöntését közvetítették, valamint a Testvér Gyülekezetek nemzetközi együttműködéséről tettek említést (IBCM).

Összefoglalva tehát a keresztények közötti egység egyidejűleg Isten ajándéka és a mi feladatunk. A kérdés az, hogyan éljük meg ezt gyülekezeteinkben. Megszégyenítő, hogy gyakran az állami nyomás vagy egyéb körülmények tudnak csak rávenni, hogy tényleg véghezvigyük. Mennyire érzékelhető az életünkben az isteni ajándék, hogy "tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél" (Jn 17,23). Vagy Isten szeretetteljes parancsa az Efézusi levélből: "Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben" (Ef 4,1-6).

Kapcsolódó oldalak:
Az AGB (Arbeitskreis "Geschichte der Brüderbewegung"), vagyis a "Testvér Gyülekezet története"-munkacsoport honlapja: bruedergeschichte.de | agb-online.de