Nem tudom, ki hogy van vele, de a mai ismereteink alapján igencsak furcsának tűnik a Galileo Galilei körüli hercehurca, hiszen olyasmit erősítgetett, amit ma már senki sem kérdőjelez meg. Ugyanakkor van fogalmunk arról, hogy a középkorban messze nem volt egyértelmű az a világkép, hogy a Nap van a középpontban. De hogy jön ide a Biblia? A kérdést a teológia oldaláról próbálom megközelíteni, amely messze túlmutat a Galilei peren.
Előzetesen nem árt röviden átfutni a száraz tényeket:
A II. században Ptolemaiosz összegezte az addig ismert csillagászati megfigyeléseket, elméleteket, és kidolgozta a geocentrikus világképet, melynek lényege, hogy a Föld a világegyetem középpontja, amely körül, körkörös pályán mozog minden égitest. Ezt a megfigyelések is támogatták, hiszen a Földről igencsak korlátozott eszközökkel szemlélve a világegyetemet nem nehéz erre a következtetésre jutni.