Raspored rada - vagyis „Munka rend” a Délvidéki Testvérgyülekezetek részére. Sokan nem is gondolnánk, hogy a második világháború közepén Magyarország déli határvidékén, a Délvidéken milyen aktív gyülekezeti élet folyt. Földrajzi elhelyezkedéséből és az ott jelenlévő nemzetiségek miatt, a helyi közösségek nagy részében több nyelven is folytak a bibliaórák és az istentiszteletek. Ez jól látható abból a dokumentumból, aminek a másolata nemrégen jutott el hozzám.
Az alábbi történelmi visszapillantás egyben útjára indít egy új rovatot is közösségi blogunkban Körkép címmel, amely arra hivatott, hogy bemutassa közösségeinket a múltból és a jelenből, képet adva a helyi gyülekezetekről és az országos testvériségről.
 
 

A „Munka rend” egy olyan táblázat, amely bemutatja, hogy 1943. augusztus, szeptember és október havának vasárnapján kik szolgáltak Isten Igéjével az egyes gyülekezetekben. A beosztás mottója az Ézsaiás 6. rész 8. verséből három nyelven is fel van írva: „Kit küldjek el? Koho posli? Koga da poslem? Jezsaja 6,8”Már a gyülekezetek felsorolása megdöbbentő azok számára, akik nem hallottak a két világháború közötti ébredésről. A falvak, városok felsorolása:

• Újvidék
• Petrőc
• Kiszács
• Kölypény
• Boldogasszonyfalva
• Csurog
• Sajkasgyörgye
• Bácsszentiván
• Újszivác
• Zombor
• Bácsföldvár
• Tótkomlós
• Muravidék
• Újvidék II.

Ebből a listából több dologra következtethetünk: az újvidéki nagyobb gyülekezet lehetett a régió szellemi központja, ebben a közösségben a testvérek vasárnap három ízben jöttek össze az Ige hallgatására: délelőtt, délután és este. Ez három szolgálatot is jelentett, melyben fontos szerepet kapott Mojszovics Péter, akinek a Kiss Ferenc professzorhoz írott leveleiből (egy ilyen boríték látható a képen) az is kiderül: német, magyar és/vagy szlovák, vagy horvát nyelven is írt, olvasott, levelezett. Foglalkozását tekintve cukrászként dolgozott a városban.

Hasonlóképpen látható, hogy Újvidéken volt egy II-es számú gyülekezet, amelynek jó kapcsolata lehetett a nagyobbikkal, mert Schal, Dautermann testvérek mind a kettőben szolgálatot vállaltak. Illetve ezekben a közösségekben megjelenik Hevesi Ödön neve, akitől cikket olvashattunk a Kegyelem és Igazságban (1943, onnan átvéve pedig az Élő Gyülekezetek 2000. júniusi számában). Érdekességként említjük meg, hogy a Trans World Radio magyar nyelvű munkatársa, Steiner József is ezt az álnevet használta.

A helyiségek nevei között szerepel Petrőc, melynek mai neve szerbül Бачки Петровац / Bački Petrovac, szlovákul Petrovec vagy Báčsky Petrovec (forrás: Wikipedia). Egy levél alapján mondható el, hogy itt 150 fős közösség működött, ráadásul 1941. november 6-án a főszolgabíró az összejövetelek bejelentését nem is volt hajlandó tudomásul venni (a csendőrörs is értesítve lett). Ebben a városban jelenleg is van Testvér Gyülekezet, ahol az egyik idős testvért Samuel Rybárnak hívják. Az ő édesapja szerepel ebben a táblázatban, mint szolgáló testvér. A gyülekezetben az összejövetelek ma szlovák nyelven folynak. Ezen a vidéken ugyanis egy jelentős szlovák kisebbség található Szerbiában. Információim szerint ma is egy tucat szlovák ajkú Testvér Gyülekezet működik ebben a régióban.

A nevek között egyébként magyar, horvát, szlovák, németes hangzásúak is találhatók. Íme a lista: Mojszovics Péter, Iszajev, Hevesi Ödön, Cibula, Kollár, Schal J., Hornyák, Dautermann, Vaszics Sz., Cinkotski, Stracinski, Hric, Peterski, Dubovski A, Rybár, Mihályi, Majerski, Krnács, Kanász, Pikszades, Kurányi, Lenyó, Grozdics, Pejnov, Vasziljev, Bogdánov, Sovljanski, Nagy József, Stock, Stefanovics, Purda, Csorics, Novák, Küzmics, Sárkány, Üllen. Akárhogy is vesszük, ez 36 szolgáló férfitestvért jelent.

Bármelyik régió „megirigyelhetné” ezt az ébredést, ezt a lelkesedést és azt az odaadást, amivel akkoriban, ott Isten Igéjét hirdették a közösségekben. A táblázatban felsorolt 14 gyülekezet egy része valószínűleg kisebb közösség, házikör lehetett, mert máshonnan érkezett szolgáló testvér, de az újvidéki nagy közösség, idősek emlékei szerint 150 fő fölött volt. További érdekesség, hogy abban az időben, abban a régióban a Testvér Gyülekezeteknek volt saját használatú, hivatalos pecsétje, illetve fejléces borítékot is használtak.

Legyen ez a történelmi visszatekintés, rövid felvillantása az akkori idők gyülekezeti munkájának és szolgáljon ez biztatásul mindannyiunk számára. Szolgáljunk az Úrnak hűségesen, kitartással!