Szeretettel ajánlom figyelmetekbe a Jó Hír Iratmisszió gondozásában legutóbb megjelent könyvünket, amelyet Tóth Eszter - kedves testvérünk - írt, akit valószínűleg többen ismertek. Eszter nászajándékul írta nevelt lánya számára ezt a könyvet, amelyben háziasszonyi és nevelői tapasztalatait összegzi. Előző könyve „Egyedül?!” címmel az Evangéliumi Kiadó gondozásában jelent meg. Az alábbiakban a könyvborítón található ajánlások olvashatók:
"Tóth Eszter tanárnő könyvét házasságra készülő lányok kézikönyvévé kellene tenni. … A könyv különlegessége és igazi érdeme, hogy Isten szemével és bölcsességével láttatja meg, …hogy miközben a másikért, férjedért, gyermekeidért élsz, megvalósul a „derék asszony”, az Isten szerint való feleség és anya. Az írónő mindezt a Példabeszédek könyvének és általában a Bibliának gyakorlati életvezetését alapul véve a mindennapi feladatok szintjére bontja le. Sok hasonló könyvet olvastam, de egyik író sem tudta vagy akarta ennyire gyakorlati szintre vinni üzenetét." Ittzés István, evangélikus lelkész

Nem kívánok hosszan foglalkozni a kérdéssel, noha nem egyszerű a válasz. Meglátjuk, mennyire sikerül tömörnek lenni. Keresztényként teszem fel a kérdést: Van-e természet szerint szabad akarata az embernek (liberum arbitrium)? Nem is gondolják sokan, hogy ez a kérdés milyen ősi filozófia kutakodásból ered. A választ azonban nem arra keresték, hogy a keresztény hívőnek van-e szabad akarata - ez más kategória, más megközelítést igényel.

Ez tehát eredetileg nem bibliai és teológiai kérdés, hanem hellén sztoikus filozófiai. Én mégsem akarok ebből a szemszögből közelíteni a témához. Arra keresem a választ, hogy biblikusan és teológiailag meg lehet-e válaszolni eme felvetést. Sok keresztény kapásból tudni véli a választ, át sem gondolva, hogy az állításuk mit is húz magával. Vannak, akik igennel felelnek, mert ők úgy gondolják, hogy a szabad akarat tagadásából egyenesen következik a fatalizmus, ami tudvalevőleg idegen a Szentírás üzenetétől. Mások pedig rögtön tagadják, hivatkozva a reformátorokra és a puritánokra, rámutatva arra, hogy ha igennel felelnének, akkor ez sértené Isten elsőségét és dicsőségét, mintha Isten ad hoc jelleggel reagálna az ember szabad válaszára, ami tudvalévő, megint idegen a Szentírás üzenetétől.