Valaki – egy lány – egyszer találkozott egy indiai férfival. Elmondta a gyülekezetében. Megint valaki azt gondolta, meg kellene őt hívni Biatorbágyra, a Testvér Gyülekezetbe. Meg is hívták prédikálni.Ez az indiai férfi utána több magyarországi gyülekezetbe is elment, és hirdette Isten Igéjét. Később evangelizációs alkalmakat is tartott, volt, hogy többnaposat.  Ahogy megismerték, megszerették. Egyre gyakrabban hívták – és a híre eljutott a környező országokba is. Már mindenki várta, hogy mikor jön, és volt egy magyar férfi, aki koordinálta az útjait, elkészítette, beosztotta, hogy mikor hová menjen. Tudták, hogy évekre előre be van telve a naptárja, mivel mindenfelé hívták már – Európában és a világon sok helyen vágytak hallgatni a beszédét. Alkalmanként még énekelt is az anyanyelvén a hallgatóságnak.
Ez az indiai férfi Malyakel Abraham Joy Indiából – a mi szeretett Joy testvérünk.

Mivel sokat utazott, és sok helyen megfordult, észrevette, hogy – bár őt mindenütt ismerik – ám ezek a hívők, és ezek a gyülekezetek egymással alig-alig állnak kapcsolatban. Úgy érezte, tenni kell valamit. De mit? Tudta, hogy van egy fontos személy, egy negyedik – és Őhozzá fordult. Tudta, hogy Őnála van a megoldás – mert Ő Jézus Krisztus. A legjobb dolgot tette, mivel ismerte az Igét, például a Jakab levele 5,16-ot: „Mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése” – ezért tehát kitartóan imádkozott. És megszületett az Indo-európai Keresztyén Testvér Gyülekezetek Konferenciájának ötlete.

Az Úr csodásan működik, és útja rejtve van – az ötletből valóság lett. Dömösön, 2017. augusztus 29-én megkezdődhetett az a konferencia, amit annyira vártunk, és amiről személyes élményeim alapján írhatok.
Mindenképp elsők között kell szólni a Konferencián szinte az első percektől kialakult testvéri, barátságos és nyugodt légkörről. A részvevők abszolút úgy érezhették, hogy igen áldott helyre érkeztek. Meggyőződésem, hogy mindezt a Mennyei Jóatya intézte azáltal, hogy odaszánt életű és szorgalmas előkészítő csapatot rendelt ki az eseményt megelőző időszakban. Áldjuk érte Őt, és köszönjük a BiCének, az indiaiaknak, az ország gyülekezeteinek – de maguknak a részvevőknek is. Olajozottan mentek a dolgok, és ennek első jele már a témák bemutatása alkalmával sejthető volt

1.  a Testvér Gyülekezeti Egység
2.  a Testvéri Szeretet
3.  az Úr Asztala
4.  az Evangelizálás
5.  a Testvér Gyülekezeti Mozgalom Története a Világon
6.  a Testvér Gyülekezeti Mozgalom Története Európában
7.  a Testvér gyülekezetek Megkülönböztető Jegyei

– mind-mind olyan címek, amelyek érdekeltek bennünket – mert érintettek vagyunk.

A dömösi nagy sátorban szépen elfértünk, majdnem 200-an, és vártuk a kifejtő előadásokat. A szolgálatok előtt bőven volt idő énekelni, ehhez színvonalas segítséget adott a több gyülekezetből összeállt zenekar. És színezték, erősítették az alkalmak szellemiségét olyan ének- és zeneszámok, amelyeket művész testvérek adtak elő.

Igehirdetéseket, tanításokat, evangelizációs jellegű komoly eszmefuttatásokat olyan, többségükben vezető pásztorok, gyülekezetvezetők, evangélisták tartottak, akiket Joy testvér által sikerült az ügynek megnyerni – és ők vállalták ezt. De vállalták a konferencia teljes költségét is, mert Isten erre indította őket a megkeresések hatására. Átérezték azt, ami el is hangzott egy alkalommal, hogy „India sokat kapott a múltban az európai keresztyénektől – lehet, hogy most mi jövünk?” És erre igent mondtak, és jöttek. Jöttek messziről és közelebbről, jöttek az előadók Amerikából és Londonból, Indiából és Bahrainból, meg Lengyelországból – és jöttünk imádkozó szívvel Egerből és Budapestről, Dunakesziről és Makfalváról, Kolozsvárról és Győrből, Miskolcról és Nyitráról mi magyarok nagy várakozással a szívünkben.

E beszámoló keretében csak szemezgetésre nyílik lehetőség a magvas gondolatok közül. Czeslaw Bassara, lengyel testvérünk így szólt: Legyetek egységben – ezt pedig az Igéből idézte, mint tudjuk. Az egyik előadó elmondása szerint csodálatos volt számukra azt átélni, hogy a szívüket meg tudtuk érinteni. Az indiai ember szívéhez nagyon nehéz egy kívülállónak közel férkőzni – és ez itt megtörtént. P. C. Abraham testvér, igehirdető megfogalmazta, hogy az Úrvacsora az egyik legfontosabb jellemzőnk a gyülekezeti gyakorlatban, szerte a világon. Elmondta, hogy „Úrvacsora nélkül lehet az Urat imádni, de az Úr nélkül nem lehet úrvacsorázni”. Megfogalmazta azt is, hogy a megbocsátás nem egy választható lehetőség, hanem egy nagyon erős szükségesség kell, hogy legyen az életünkben. P. J. James testvér Bahrainből a testvéri szeretetről mondott fontos dolgokat. Idézte az 1. János 1,9. verset is. Ismét feltűnt Czeslaw testvér, aki a saját maga által írt könyveket mutatta be, mindenki kapott belőlük egy-egy garnitúrát.

Országonkénti bemutatkozások is voltak pl. az erdélyi testvérek elmondták, hogy náluk több szolgáló testvérre van szükség, kérték, hogy ezért imádkozzunk.
Szó került a múltbeli missziói munkákról itt többek között George Müller angol misszionárius árvaházait említették. Őt mi legtöbbször – ám helytelenül – Müller Györgyként szólítjuk. Egyszer egy számunkra megdöbbentő megfogalmazás is elhangzott: „Valahol egy diakónus így imádkozott: Uram, küldj normális embereket a gyülekezetbe!” Vajon mi késztette erre azt a testvért?

A testvérgyülekezeti mozgalom világtörténetéről Dr. George Varghese testvér tartott részletekbe menően pontos adatokkal előadást. Amerikától Európán át Japánig utazhattunk a képzelet szárnyán. Az európai területről pedig Shaju Palamattam Gervadis beszélt. Két magyar vonatkozású missziós és hitmélyítő jellegű munkát is kiemeltek vendégeink: A Maszárovics család Zambiabeli külmissziós munkáját, és a miskolci gyülekezetben lévő állandó kiállítást Roth Anni zsidó mártír testvérünk életéről.

Az konferencia a Kelet-Közép Európai testvériség érdekében jött létre, és angol nyelvű volt. A magyar részvevők számára biztosították a szinkron tolmácsolást is, így akik nem voltak angolosak, ők is a többiekkel egyidőben érthették a beszédeket.

Amellett, hogy nagyon tartalmas és építő előadásokat hallhattunk, volt idő kapcsolatokra, beszélgetésekre - és még egy autóbuszos kirándulásra is Budapestre. A fontosabb nevezetességeket láthatták meg, akik eljöttek: Hősök tere, Parlament, Duna part - és letekintettünk a Fővárosra a Citadellából. A konferencia zárásaképpen a sportpálya füvén Joy testvér vezetésével körben állva imádkozott az összes részvevő.

Rengeteg élmény, tapasztalat, szeretet és imádság gyűlt össze a szíveinkben, ezt részleteiben felidézni nagyon jó lehetősége van annak, aki visszanézi az említett felvételeket, vagy beszélget olyan testvérekkel, akik ott lehettek.

Áldja meg az Úr az Ő Igéjét, és adjon nekünk hálás szívet mindezekért,
Jézus nevében, Ámen