Ajánlásként Horváth Csaba bevezető gondolatait idézzük (9-10. o.):

Az Akik az Isten Igéjét hirdették nektek c. könyv összeállítója, Szabados László testvér új kötet megjelentetésére vállalkozott. Egyháztörténeti vonatkozású és jelentőségű munka ez is, az előző méltó folytatása, hiszen olyan külföldi szolgáló testvéreket mutat be, akik a magyar gyülekezetek életére, igei látására, tanítására formáló hatással voltak. Ezekről az ismert és kevésbé ismert testvérekről – akik már Kr. u. 2000-ig az Úrhoz költöztek – ad átfogó ismertetést, körképet ez az összeállítás. De nem csak a visszatekintés, az emlékezés céljából született meg ez a könyv. Szükségünk van a mai gonosz időkben az Úrban való megerősítésre, a helyreállításra, az intésre, de a vigasztalásra is.

A XX. századi viharos történelmünk sodrában a magyar Keresztyén Testvér Gyülekezet indulása, és a trianoni békediktátum következtében létrejövő mai Magyarország határainak a meghúzása nagyjából egy időre esett. Ezért az elcsatolt területeken élő és Igével szolgáló magyar testvérek (pl. Pócsi Gusztáv, Rusz János) – akik az előző könyvben nem szerepeltek – most helyet kaphattak. Külön fejezetekben olvashatunk Erdélyről, Kárpátaljáról, Felvidékről és Délvidékről.

Magyar részről elsősorban Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor és Ungár Aladár testvér volt a „kapcsolattartó”. A külföldről hozzánk látogató testvére közül olyanokkal találkozhatunk, mint a holland Johannes Visser és a brit Bill Grünbaum, akiket én is hallhattam az Ó utcai gyülekezetben. Visszaemlékszem a húsvéti konferenciákra, igehirdetésekre, melyek által jobban megérthettem Isten Igéjét. Olvashatunk a híres skót evangélista James Stewartról, a Wiedenesti Bibliaiskola vezetőjéről, Erich Sauerről, a svájci Dr. Martin Schackeról, akiket a fiatalabb testvérek az Evangéliumi Kiadó gondozásában megjelent könyveikből ismerhetnek. F. F. Bruce-tól Az Újszövetség megbízhatósága c. tanulmány szerzőjétől olvashatunk egy értékes visszaemlékezést a két világháború közötti magyarországi útjáról.

Örömteli meglepetés, hogy a kínai Watchman Nee nevével is találkozunk ebben a kötetben, hiszen ő nem járt hazánkban, de könyveit sok áldással olvasták és olvassák ma is a magyar testvérek.

Ennek az összeállításnak a szerkesztője ezúttal is gyümölcsözően használta fel sokrétű testvéri kapcsolatait, és rendelkezésére álló magyar és idegen nyelvű forrásmunkákat. A fiatalabbaknak külön érdekes lehet a kötetet kiegészítő dokumentum értékű, gazdag fotógyűjtemény.

Az alábbiakban részletet olvashatunk a könyv Hollandia c. fejezetéből (194-195. o.).

Johannes Visser
(1920-2000)

Visszaemlékezve és a dokumentumokat forgatva nem nagyon találtam olyan leírást, mely arról szólna, hogy lettek volna a testvéreknek holland kapcsolatai. Illetve ha voltak is, azok nem olyan jellegűek és személyesek, melyek a gyülekezeti életünkre kihatással lettek volna. Lehetséges, hogy a könyvkiadás területén lehettek támogatók, amely szintén nagy jelentőségű volt a maga idejében. De rendszeres és meghatározó testvéri kapcsolat csak Johannes Visser testvérrel alakult ki, aki nem tartozott a Testvér Gyülekezethez. Ez is azt mutatja, hogy a testvéri kapcsolatokat nem az határozza meg, hogy milyen gyülekezetből vagy közösségből való valaki, hanem az, hogy Isten Szelleme által egy szellemmel itattattunk-e meg.

 Johann Visser és felesége Dunaharasztin

Testvérünk Magyarországon 1964 őszén járt először másik két testvérrel. Rögtön az első alkalommal, mikor szolgált az Igével, úgy szólt, hogy az megszólította feleségemet, aki akkor még leány volt, és szíven találta. Ez évtől kezdődően szinte majdnem minden évben eljött hazánkba és gyülekezetünkbe. Rendszeresen hívták több helyre is a Testvér Gyülekezetekbe, mivel sokakkal került kapcsolatba. Szolgált Igével temetéseken és menyegzőkön, kis és nagy körökben egyaránt.

Igehirdetése mindig friss volt és mindenkihez szólt. Tiszta és világos, mely nem hagyott kétséget afelől, hogy annak, aki azt hallotta, arra választ kellett adnia. Igei látását tekintve közel állt a testvérekhez. Nagy tudású, több nyelven beszélő és Igét hirdető testvér volt. Jellegzetes erős hangja felébresztette az alvókat is. Látogatásai alkalmával az is jellemző volt rá, hogy soha nem avatkozott bele a gyülekezetek belső életébe, dolgaiba, nem foglalt állást, de szeretettel volt mindenki felé.

Elmondása szerint 16 éves korában tért meg és szinte azonnal az igehirdetés szolgálatába is állt. A világ számos országába hívták, és szolgált az Igével, mint nálunk is. Gyermekeiről, családjáról mindig pozitívan nyilatkozott. Elmondása szerint hat gyermeke első feleségétől született, aki súlyos betegségben halt meg. Második felesége úgy nevelte a gyermekeket, mintha édesanyjuk lett volna. Idősebb korában felesége minden útjára elkísérte, szeretettel vette körül férjét. Sokféle betegségében nagy segítségére volt.

Magyarországról testvérek is megfordultak otthonában (Pócsy Ferenc, Zajk László és id. Madarász Lajos). Szolgálata nyomán sokan kaptak új életet, mely mindig örömmel töltötte el. Szívesen fordult meg családok otthonában, így nálunk is. Mindig jó légkörben és az Úr áldásában, örömében lehettünk együtt. Jó visszaemlékezni ezekre a találkozásokra. Szerette az időseket, de támogatta a fiatal testvéreket is. Gyülekezetünk életére pozitív hatást gyakorolt szolgálata, és ezért hálával emlékezhetünk arra, amit az Úr adott rajta keresztül.

Részlet Visser testvér egy igehirdetéséből
(Méfibóset, 1989. Olvasható a könyv 215-216. oldalán)

Méfibóset olyan ember volt, aki várta a királyt. Azt mondta Dávidnak… „...az én Uram, a király olyan, mint az Istennek angyala: azért cselekedjél úgy, amint neked tetszik!” (2Sám 19,28). Tehát tégy úgy velem, ahogy neked tetszik. Testvéreim, nagyszerű dolog, ha azt mondjuk, te vagy Istennek az angyala, és cselekedjél velem, ahogy te akarsz! Nem azt, amit én akarok, hanem azt, amit te. Ez egy örvendetes üzenet. És akkor a király azt mondta, hogy az országnak egy jó részét megkaphatod. Azt mondta, erre nincsen nekem szükségem, mindennel rendelkezem, mivel az úr, a király, visszajött. Hogyha Krisztusod van, akkor mindened van, és hogyha Krisztusod nincs, akkor semmid sincs.

Volt egy barátom Amerikában, most a mennyben van. A felesége meg volt mentve, a férj nem. Az asszony az evangélistának azt mondta:



 Johannes Visser Igét hirdet Miskolcon

- Gyere el hozzánk ebédre, és akkor beszélhetsz a férjemmel.
Texasban lakott és gazdag ember volt, hatalmas nagy birtoka volt.

Ekkor az evangélista megkérdezte tőle:
- Ez mind a te földed, ami itt csak látható?
Azt mondta:
- Igen, ez mind az enyém. De a hátad mögött is, ami belátható, az is mind az én földem, és hogyha jobbra nézel, ott is az egész világ az én országom, és balra, amit csak látsz, az is mind az én országom.

De az én barátom egy jó evangélista volt. Azt mondta neki:
- Ez nagyon szép, hogy olyan sok földed van elöl, hátul, jobbra, balra. De barátom, mennyi van neked ott fönt?
Azt mondta ez a texasi gazdag ember: 
- Attól félek, hogy semmim sincs, és jön egy nap, amikor mindent itt kell hagynom.
És az evangélista odavezette őt Jézushoz úgy, hogy ő is most ott fönt lehet a mennyben. 

De ha te még nem jöttél oda az Úr Jézus lábaihoz, akkor azért imádkozom, hogy ma tedd ezt meg, és akkor megmentett leszel, még mielőtt késő lenne. Jöjj az én Dávidomnak, Jézus Krisztusnak a lábaihoz, örök életed lesz örökkön örökké.

Ámen.

A könyv beszerezhető a szabl55@t-online.hu (link sends e-mail) e-mail címen keresztül.