... vagyis inkább négy szemmel: egy férfi és egy nő, férj és feleség. A Maszárovics házaspár 2014. szeptembere óta egy éves szolgálatát tölti Zambiában, a lunda népcsoport között. Zoltán orvosként az ottani missziós kórházban, Éva főállású családanyaként és részben vasárnapi iskolai tanítóként végzi a munkát az afrikai ország észak-nyugati csücskében, Kalene Hillben.
A fenti címet azért kapta a cikk, mert az új élethelyzetben sok mindent át kell élniük, meg kell látniuk. Férfi és nő, férj és feleség, apa és anya más szemmel, mégis hasonlóan látja egy ország, család, gyülekezet, gyermeknevelés, kórház helyzetét az új környezetben. Szeretnénk most ezt a két szemszöget bemutatni ezzel a rendkívüli beszámolóval. A témakörök által felvetődött rövid válaszok egymástól függetlenül születtek.

Nők helyzete a lunda társadalomban

Zoltán: Az ember elfogult, ha a másik nemről van szó: le a kalappal az asszonyok előtt a lunda falvakban! Bizony ők viszik a család terhét, de rendesen. Földet művelnek, mosnak, gyermeket nevelnek (bár nem nagyon van rá idejük). S bár a férfiak elültetik a maniókát (manióka gyökérből készül a liszt, kasszáva), utána már az asszonyok gondozzák. A férfiaknak itt jelentősen több szabadidejük van. A nemek közti különbségek már gyermekkorban kijönnek: a fiúk fociznak, a lányok pedig dolgoznak az édesanyjuk mellett.

Éva: Ami először eszembe jut róluk, hogy a betevő falatért élnek. Kasszáva (manióka) földeken dolgoznak, hogy krumpliszerű gyökereket termeljenek, melyet áztatva, aztán megszárítva, megpucolva lisztté őrölnek. Mindezt a saját kezükkel, vagyis gép használata nélkül. Gyakran látjuk őket házuk előtt dolgozni. Az sem lehet könnyű számukra, hogy sokan a patakra járnak mosogatni, mosni és fürödni. Nincs meleg víz, nincs kád, nincs fürdőszoba. 5-10 gyermek él egy családban. Ami szembetűnik, hogy egyáltalán nem fontos számukra a gyerekek megjelenése. A rongyos és koszos ruha természetes. Egymást sem szólják meg a gyerekek. A házuk olyan kicsi (sokszor csak 3x4m-es), hogy csak aludni térnek be oda. Ha valamely lánynak sikerül továbbtanulni, megváltozik a helyzete a társadalomban. Megváltozik a ruházkodása, az életcéljai. Mivel a szakképzett már kap állást, keres, így többet utazik. (A falvakban élők sokszor egész életükben nem jutnak el nagyobb városba, fővárosba.)

A lunda nyelv

Zoltán: Huh! Hát meggyűlik vele az ember baja, az biztos. Előtagokat, utótagokat (valami rag félék), sőt, még a szavak közepébe is beszúrnak ilyen olyan szótagokat, módosítva a jelentést. Van vagy tízféle igeidő és mód. Hát az európai nyelveken nevelkedett embereknek egészen "kínai". Csodálom azokat, akik megtanulják és társalgási szinten használják. Nekem a kórházban kellett megtanulnom az alapvető kifejezéseket, hogy a betegekkel kommunikálni tudjak. Nem volt könnyű. Csak úgy megy, ha az ember naponta használja.

Éva: Nagyban különbözik a magyar nyelvtől, ami abban is megmutatkozik, hogy ha mi egy mondatot 4 szóval írunk le, ők megoldják eggyel, melyben apró ragok összeillesztésével mindent elárul a szó. A lunda szavak kiejtése, olvasása nem okoz nagy gondot, de a hangsúlyok helyes használatát csak közöttük élve lehet elsajátítani. (Ha nem a megfelelő helyen hangsúlyozunk, nem értik a szavakat.)

Evangélium

Zoltán: Itt, Afrikának ezen a részén, ahol súlyos trópusi betegségek, hiányos egészségügyi ellátó rendszer és 40 év alatti várható élettartam leselkedik az emberekre, ugyanúgy meg tudják az emberek makacsolni magukat és elfordulni Istentől. De az is igaz, hogy sokan meghallják az Örömhírt, hogy Jézus Krisztus meghalt értük, és hitre is jutnak. Ehhez, vagyis, hogy meghallhassák, szükség van olyanokra, akik elmondják. Ez a misszió, kilépni az otthonunkból - közelben a szomszédoknak, vagy távolabb több ezer kilométerre a világban, mindenütt.

Éva: Itt sokkal közelebb állnak az emberekhez a bibliai idők, az utak, a földművelés. Jézus Krisztus szavai egyszerűbben hangoznak, érthetőbben. A gyerekek is szívesen hallanak teremtőjükről és Isten tervéről, melyet Fia által valósított meg. Itt nem olyan elfoglaltak a gyerekek, mint Európában.

Öltözködés és hajviselet

Zoltán: A férfiak nem sokat adnak a ruházatukra. Ezzel nem a tehetősebb rétegre gondolok, hanem a falvakban lakó átlagemberekre. Pár számmal nagyobb zakó, füstszag, szakadt póló nem számít. Ha nincs öv, egy spárga is megteszi. Sokan papucsban járnak, strandpapucsban. Száraz évszakban szellős, csapadékos évszakban átfolyik rajta a víz. Mivel zoknit nem hordanak hozzá, nem is ázik el. A gyülekezetbe természetesen cipőt húznak, de ing nem mindenkor adatik, a póló, hűvösebb időben a szabadidő alsó is megteszi. Az asszonyok színes, de roppant egyszerű ruhákban pompáznak, de erről inkább meséljen Éva.

Éva: Nagyon egyszerűen oldják meg a ruha kérdését. Egy méretre vágott anyagot terítenek a derekuk köré, vagy a mellüktől lefelé. Egyszerűen megkötik a sarkokat. Ezek a sarkok más funkciót is betöltenek. Ott tárolják kicsiny pénzüket belekötve a csücsökbe. Ez a szoknya könnyen mosható, könnyen száradó vékony anyag. Használják poncsóként is a vállukra vetve hűvösebb napokon. Igényük rendkívül kicsi.
A hajszerkezetük merőben más az európaitól. Sprőd, fésülhetetlen. Ezért apró tincsekben befonják a hajukat. Ez az általános hajviselet. Csatot, gumit nem hordanak. A képzettebb nők (akik már megvehetik) szívesen viselnek fekete hosszú parókát, mely igény szerint formázható.

Gyermeknevelés

Zoltán: Persze, Magyarországon is az lenne a jó, ha a gyermekeket nem az iskola nevelné, hanem a szülők. De ott azért van rá esély, hogy a tanár formálja a tanuló lelkét. Itt, ahol ötven fős egy osztály - tanárok szabadságolása, betegsége esetén felszökik nyolcvanra -, már az alapvető ismeretek átadása is nehézségbe ütközik. A családokban sok a gyermek, ezért az együtt dolgozás (anya-lánya), a szülők viselkedés-példája döntő.

Éva: Minden gyermek tudja az alapvető illemszabályokat. Köszönnek szépen, tisztelettudóan beszélnek a felnőttel. A templomban (istentiszteleten) síri csendben ülik végig a 1,5-2 órát. Lenyűgöző.

Magyarország és Európa

Zoltán: De jó dolgunk van otthon, Európában! Magyarországon ivóvíz a csapból (itt csap sincs a falvakban, csak egy kút - nem a háznál, a falu közepén), tűzhely a lakásban (fa, gáz vagy éppen villanytűzhely), villany, ha besötétedik, tömegközlekedés és mentőszolgálat. Ne felejtsük el: nyomtatott Biblia a kezünkben és ami fontos, az olvasás képessége. Itt bőven 50% fölött az írástudatlanság, sokaknak a számolás is nehézségbe ütközik. Mi pedig otthon már az okostelefonon intézhetjük a pénzügyeket vagy éppen tarthatunk rajta tízféle bibliafordítást kommentárokkal. Bizony, óriási a kontraszt.

Éva: Egyrészt irigylésre méltó az európai élet, másrészt változásra szorul. Ami itt még természetes, hogy az emberek közösségben élnek, közösen főznek, a gyerekek közösen játszanak, az nagyon hiányzik országunkban és Európában. Itt nem élnek elszigetelve egymástól az emberek. De büszkék lehetünk történelmünk alakulására, hogy ennyire előrehaladt a gazdaság, hogy az építészet milyen magas szintű, ahogyan a képzés is. Szerintem mindenhol meg kell találni a lélek harmóniáját, a békességet.

Gyülekezet

Zoltán: Itt nem nagyon vitatkoznak azon, hogy milyen hangszer legyen a gyülekezetben, hiszen itt, vidéken egyszerűen nincs pénz hangszerre és zenei nevelésre sem. De a hangjuk nagyon klassz a testvéreknek. Ha pedig olyan vezeti az alkamat, aki egy kicsit vehemensebb, akkor nem szégyelli ütni az ütemet a pulpituson az öklével, hogy nehogy belassuljon az éneklés! Általában megtelik a gyülekezeti ház, de az is igaz, hogy ha a csapadékos évszakban vasárnap reggel zúdul az eső, akkor a gyülekezet 80%-a hiányzik. Hát nem tudom, hogy egy trópusi esőben melyikünk gyalogolna egy-két órát, hogy eljusson az istentiszteletre. Itt azért van, aki megteszi. De persze, sokan preferálják a napsütéses vasárnap reggeleket. Ilyenkor az alkalom több mint három órás (na, jó fél óra szünet 11 előtt), evangélizáció aztán kenyértörés is. De hát, igaz a mondás: a nyugati embereknek órájuk van (sokszor igen drága vagy éppen "okosóra"), az afrikaiaknak meg idejük.

Éva: Itt az emberek nagyobb százaléka keres menedéket lelkének, különböző felekezetek templomaiban. A gyülekezetek megtelnek szombatonként, vasárnaponként. A hit itt nem divat, életkérdés. Igazak az Úr Jézus szavai: "A szegényeknek az örömhír szól..." A mennyben mindenki egyenlő lesz, az igazságosság helye lesz az.

Kórház

Zoltán: Itt éppen tízszer annyi beteg jut egy orvosra, mint Magyarországon. Otthon az országban van több tízezer orvos, itt, Zambiában meg pár ezer (és másfélszer annyi lakos). A kórházak száma is csekély, abban is néhány orvos űzi az ipart. Nagy a szükség, hiszen extrém kevés a specialista, ezért az orvosok - különösen vidéken - mindennel foglalkoznak. Ez nem hasonlítható össze a körzeti vagy háziorvosi ellátással, mert itt ugyanaz az orvos operálja meg az asszonykát, aki el is altatja vagy érzésteleníti, még aznap kezeli a nagymama vérnyomását (a nagymamák itt nagyon fiatalok) és beköti az infúziót a maláriás kisgyermeknek, vagy éppen végzi a hatósági boncolást bűncselekmény gyanúja esetén. Afrika nagyon más, mint a fentebb emlegetett Európa!

Éva: A kórház tele van betegekkel, sokan hosszú útról érkeznek meg ide gyalog. Némelyek a kórház előtti füvön alusszák ki fáradalmaikat. Ez természetes. Egész családok kísérik a beteget, akik a kórház mögötti épületekben a földön hálnak, és ott is főznek szabad tűzön. Maga a kórház jól felszerelt, mivel misszionáriusok alapították, fejlesztették mindezideig. De a betegek nagyon nehéz körülmények közül érkeznek.

Zoltán, Éva: sok szeretettel Zambiából