Sokáig kettős életet éltem, egyszerre éreztem vonzást a foci és Isten iránt - azt gondolva, hogy a 2 világnak semmi köze nincs egymáshoz, sőt összeegyeztethetetlenek (nem csak a vasárnapok miatt). Miután egy térdsérülés végett fel kellett hagynom a profi labdarúgó terveimmel, azt hittem kidobott idő volt az egész és hiába erőlködtem.

Ma már nem érzek ellentmondást a sport és a hit között, sőt még akár serkentheti egyik a másikat, erősíti a jellemet a foci - küzdésre és kitartásra nevel, a csapatsportok különösen sokmindenre megtanítanak az életről, az emberekről. Másfelől Isten felhasználja sokak életében a sportot, hogy összekössön és magához közelebb vonzzon embereket. Nem beszélve a hiteles példaképekről (lásd lent).

Nem véletlen szerveznek már Magyarországon is sokfelé különböző sporttáborokat, sőt keresztény sport-clubok is működnek egész évben. Egyetemista korom óta rendszeresen részt vettem ilyen sporthoz köthető táborokban (főként foci, csapat és labdajátékok természetesen), pár éve pedig már magunk is szervezünk ilyen hétvégéket a Biblia Centrumban.

Kb 2-3 éve bekapcsolódtam egy európai szintű sportmissziós hálózat (ECSU) munkájába. Számos remek embert, missziós vezetőt ismertem meg, akik szeretik Jézust, ugyanakkor tudnak lelkesedni valamelyik sportág iránt, és komolyan is űzik. A hálózat igyekszik összefogni a néhol elvétve működő sportmissziós kezdeményezéseket (táborok, clubok, élsportolók stb), hogy megosszuk egymással, amink van, és segítsük egymást a tanítványképzésben.

Pár napja a nagy VB lázban lettem figyelmes egy interjúra egy korábbi Bundesliga gólkirály edzővel, aki őszintén betekintést enged a sport és hitélet kihívásaiba:

**************************

Heiko Herrlich, a Bayer Leverkusen edzője számára az istenhit élete középpontját képezi. Korábban ezzel unikumnak számított a Bundesligában, a mai fiatal focista generációknál azonban egy változást vél felfedezni. A Mannheim-i születésű Heiko a 90-es évek egyik legsikeresebb német támadójának számított. 1995-ben a Borussia Mönchengladbach játékosaként Bundesliga gólkirály volt, 97-ben a Dortmund-al BL-t és világkupát nyert. 2000-ben egy rosszindulatú agytumort állapítottak meg nála az orvosok. A sugárkezelés segített, a mára 46 esztendős tréner 2017 óta a Leverkusen csapatát irányítja.

Hogyan segít Önnek a keresztény hite a napi munkájában?

H.H.: Hitem nem csak a munkahelyen van segítségemre a mindennapokban, amely bár csak egy, de jelentős részét képezi az életemnek. Oda akarok kilyukadni, hogy erőt merítek belőle sokféle élethelyzetben, úgy a privát, mint a szakmai körökben. A hit számomra nagyon fontos, életem centrumát jelenti, mindig is védettséget és elrejtettséget éreztem az istenkapcsolatomban.

Mely pillanatokban tapasztalja meg Istent (jelenlétét) a legerőteljesebben?

H.H.: Amikor valahogy hálát és alázatot éreztet velem.

Hogyan került kapcsolatba a keresztény hittel? Szülei vitték templomba vagy gyülekezetbe?

H.H.: Igen, gyerekkoromban. Mégis, mintha ettől függetlenül már gyerekként kifejlődött volna egy kapcsolatom a Jóistennel. Amikor például fájt a hasam, mindig kértem hogy segítsen és enyhítse a szenvedéseimet. Valahogyan már akkor érzékeltem, hogy van ott Valaki, aki figyel rám és törődik velem.

Hogyan fejlődött és erősödött az évek során a kapcsolata Jézus Krisztussal?

H.H.: “Jézus szeret téged” ezt gyakran ismételgetem fiatalemberek jelenlétében, például konfirmáció alkalmával. Mégpedig azért, mert meggyőződésem és érzem is hogy így van. Voltak olyan életfázisaim, amikor szinte semmit nem árultam el a hitemről (kifelé). Magánügynek tartottam. Később aztán olyan helyzetek álltak elő, amikor már vágyat éreztem és láttam az igényt, hogy megosszam a hitemet másokkal és továbbadjam az evangéliumot.

Talán a sikeresen leküzdött agydaganatos betegségére utal a 2000-es években? Ki tudná fejteni, hogyan volt a hitével akkoriban?

H.H.: Éppen ez volt egy olyan szituáció, amit előbb is próbáltam érzékeltetni. A tumoros betegségem alatt, illetve inkább utána mindenképp meg akartam osztani másokkal is ezt a boldogságot: átéltem és közelről megtapasztaltam, ahogy engem hordoznak. Természetesen Istentől is kérdeztem és vádoltam is: miért kell nekem épp most ilyeneket elszenvedni? Mélyen azonban mégis egy kimeríthetetlen bizalmam volt Isten felé. Hiszem, hogy megvolt a helye ennek is. Szívesen idézek erre vonatkozólag a Bibliából, a Példabeszédek könyve ezt mondja: “Támaszkodj az Úrra teljes szívedből és ne a saját eszedben bízz, így ő fogja megmutatni és egyengetni az utadat.”

Az edzők (jó esetben) igazi példaképek a fiatal focista növendékek előtt. Adnak a véleményükre és vonatkoztatási pontként tekintenek rájuk. Mennyiben játszik szerepet a Szentírás, amikor fiatal focistákat nevel és tanácsol?

H.H.: Ebben az összefüggésben nem szeretném az embereket túlterhelni, a játékosaimat sem. De szívesen idézek és olvasok időnként a Bibliából. Például amikor feszültség, konfliktus van az öltözőben. Ilyenkor kiváló alkalom segítségül hívni néhány ide vonatkozó igerészt. Emlékszem egy helyzetre még Regensburg-ban: egyik játékosom elég egyértelműen mellényúlt és durva hangnemet engedett meg. Mindenki rám nézett és várták a reakciómat. Én pedig idéztem egy esetet a János evangéliumból. “Egy házasságtörőt hoztak megkövezni Jézushoz. Az emberek hozzá fordulnak: ez a nő megcsalta a házastársát, meg kell büntetni, mit tegyünk szerinted? Jézus így szól: aki közületek bűntelen (ebben), az dobja az első követ. Egymás után mind elhalkulnak és eloldalognak, az idősek először.” Engem lenyűgöz ez a történet. A tapasztaltabbak jól tudják: elég sok bakit követtünk már el az életben. Még akkor is, ha komoly/súlyos bűnről van szó, a lényeg hogy meg tudjunk bocsátani, újra és újra. Nem játszhatjuk a bírói szerepet, a kapcsolatokban újra oda kell fordulnunk egymáshoz és elengedni a tartozást.

Az a kívánsága, hogy a Jézus-követő focisták hite átragadjon a társadalomra. Mit kellene tenniük ehhez a keresztény labdarúgóknak?

H.H.: Aktív labdarúgó koromban még inkább furcsának számított, ha valaki a nyilvánosság előtt vallást tett a hitéről. Néhány focistáról volt csak ismeretes, mint pl Jorginho, Wynton Rufer vagy Rune Bratseth. Én is felvállaltam azért, de őszintén mondva néha nehezemre esett, kellemetlennek éreztem. Ma már egészen másképp állok ehhez. Egyrészt magamra vonatkoztatva, hisz a hitem hozzám tartozik, az enyém - tartást ad, és tényleg segít az életben. Másfelől sok fiatal játékosról tudom, hogy nyitottak a hit kérdései felé. Velük gyakran beszélgetek erről és ők is megkeresnek. Ha valaki fogékony és érdekli, szívesen megerősítem a hitében. De nem erőltetném semelyik fiatalra, hogy hitét a nyilvánosság elé vigye. Ha szeretné, az csak jó persze.

Köszönjük a beszélgetést.

(Heiko Herrlich VB-tippje: Természetesen Németország, de még a franciák, spanyolok vagy a brazilok odaérhetnek..)

**************************

2 éve jelent meg először a FUSSBALL-BIBEL című kiadvány. David Kadel beszélget olyan focisztárokkal, mint például Jürgen Klopp, David Alaba, Chicharito vagy David Luiz.

Akit érdekel a téma, a fenti ECSU (European Christian Sports Union) honlapján kívül a német SRS (Im Sport. Für Menschen. Mit Gott.) és az angol/nemzetközi ATHLETES IN ACTION oldalakat és anyagaikat ajánlanám. Természetesen a facebook-on is jelen vannak és elérhetők.