2016-ban egy sokak által ismert és szeretett testvérünktől vettünk földi búcsút: Nezézy Sándortól. Az alábbi költeményben Huba István rímekbe szedve emlékezik meg róla Petőfi stílusában. Pista bácsi versei minden év végén szerepet kapnak a miskolci gyülekezet szilveszteri alkalmán, amikor az adott év Krónikájában egy-egy vicces versszakban örökíti meg az év eseményeit. Ezúttal szomorú és váratlan esemény ihlette a költeményt, ámde minden szomorúságunk örömbe fordul, amikor boldog reménységgel mondhatjuk az Úrhoz költözött testvéreinknek, így Sanyi bácsinak is: Viszontlátásra, hamarosan találkozunk!

Búcsú féle Nehézy Sándortól

Hát hogymint vagytok otthon, Pistikám?
Gondoltok-e úgy néha-néha rám?
Mondjátok-e az est óráinál:
Hát a mi Sándorunk most mit csinál…?

Nem tudtam megírni szomorú voltomat,
Petőfitől vettem jól ismert sorokat.
Segített nekem a nemzetünk költője,
Nehéz szívem talán megkönnyebbül tőle.

Testvérem, barátom volt Nehézy Sándor.
Nem volt ő se hangos, se nem prédikátor,
Hűséges társa volt a feleségének,
Példás családapa, imádkozó lélek,

Másokkal törődő, Erdély nagy barátja,
Akkor is kitartott, hogyha nem volt társa.
Mindenütt jelen volt, ha szolgálni kellett,
Elöl ment, segített kicsiknek, öregnek.

Mindenről beszámolt, hozott friss híreket,
Építette ezzel a közösségeket.
Nem volt panaszkodó, bár lehetett volna,
Tudta az Igéből: Neki más a dolga.

Hitében szilárd volt, nem tért le itt vagy ott,
Kitartóságáért nagy jutalmat kapott.
Mert nem gazdagságra gyúrt - másoknak élt, bizony!
Hogy hány szolgálata volt? Számlálni sem tudom.

Egyet tudok csak, hogy ott termett hirtelen,
Ahová éltében is vágyott szüntelen.
Nem akart bennünket szomorkodni látni, -
Úgy döntött, jobb lesz csak lazán továbbállni.

Sándor, ez nagy csel volt, a meccs javadra dőlt,
De jövünk utánad, - utóbb, avagy előbb.
Addig is próbálunk hitedből tanulni,
Sok még a feladat, nem lehet lazulni.

Petőfi csak egy volt, sok verset ránk hagyott,
Ám a Mennyországba János vitéz jutott.
Ő is csak egy versben, nem úgy, mint Nehézy,
Aki az életét Jézusra merte bízni.

Maszárovics Zoltán: Az alábbi képre kattintva Nehézy Laci, miskolci testvérünk videó összeállítását láthatjuk édesapjukról, Nehézy Sanyi bácsiról. Biztosan sokak szemébe könnyeket csal ez az emlékezés, de ez így van rendjén. Áldott testvérünk költözött el, sokan ismerték és szerették. Bizony, nagy és széles körű testvéri találkozó volt a Szentpéteri kapui temetőben a búcsúztatásakor. "Viszontlátásra" - ahogyan a videó végén olvashatjuk.

Nehézy László: A kis vetítést röviden gondoltam pár sorral konferálni. Január 16-án együtt az egész családdal ünnepeltük Édesapa 70. születésnapját. Ennek az alkalomnak a végén készült a felvétel, ahogy játszott az unokáival. A fotó összeállításban az első képeket még Roth Anni készítette, majd az eljegyzési és esküvői fotók, családi képek és néhány erdélyi kép látható a korai szolgálati időszakból. 1-1 momentum a 25. házassági évforduló, a gyerekek közös esküvői fotói, unokás kép a 60. szülinapon, köszöntés a 40. házassági évfordulón. Majd egy 2014-es közös kirándulás képei (apa ás három fia), ahol érintettük az ausztriai Alpok, az olasz Dolomitok útjait, majd a trieszti tengerpartot. Végezetül pár felvétel Zakopane-ban, az unokákkal a Hungaroringen és az utolsó közös családi fotók a 70. szülinapján."

Bozsóki Tamás: Nagyon köszönöm, hogy elkészítettétek, és azt meg külön, hogy közkinccsé tettétek ezt az összeállítást. Számomra a legmeghatóbb jelenet az első perc végén van, ami bár apróságnak tűnik, de nagyon sok mindent elárul Sanyi bátyánkról. :)