Keressétek először Isten országát

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Madarász István

Az alábbi gondolatokat posztumusz írásként adjuk közre, mivel a megjelenést már nem ebben a világban élte meg a szerző. Madarász Istvánt 2011-ben magához szólította az Úr. István tanítása, hite sokak számára jelentett bátorítást, ahogyan a következő gondolataiból is gazdag áldást nyerhet az olvasó.

 

GONDOLATOK A MÁTÉ 6,33 ÉS LUKÁCS 12,31 VERSEKRŐL
 

„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6,33)

„Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek.” (Lk 12,31)

 

Mivel nem a magunk gondolatát szeretnénk belevinni az Igébe – ami tilos –, hanem az Ige mondanivalójához akarjuk igazítani gondolatainkat, ezért meg kell vizsgálni az adott Ige szövegkörnyezetét. A Mt 6,33 a „Hegyi beszéd”-nek egy része, ami Isten országának, vagy a mennyek országának az „alkotmánya”, ahogy ezt sokan megfogalmazzák. Ezért, ha követni szeretnénk Urunkat, e szerint az alkotmány szerint kell élnünk. (Nem egy jövőbeni ország egy bizonyos népéről, hanem a jelenről és az Ő követőiről beszél Jézus.)
Mit is jelentenek tehát Urunk szavai?

A 19-21 versek a földi és mennyei kincsekről szólnak.
Figyelmeztetés: Ne a földi kincseket gyűjtsétek, mert azok elvesznek!
Kérdés: Vajon nem lehet Isten gyermekének kincse (vagyona)? – Ezt nem mondja, hanem azt, hogy ne gyűjts magadnak. Miért?

Két leckét tanulhatunk a mi Urunktól:

  1. A kincs hatással van a szívünkre. „Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (21) Ha a „földön” gyűjtök kincset, akkor a szívemet a föld felé vonzza. Ha a „mennyben”, akkor a szívemet annak céljaival, vágyaival, ambícióival együtt a menny felé irányítja. (Vigyázz, ne vond kétségbe Jézus szavait!) Természetesen a „földön”, „mennyben” kifejezések a kincsünk befektetési helyére vonatkoznak.
  2. A földi kincset elvesztem. A „moly és a rozsda megemészti”, illetve „a tolvajok kiássák és ellopják” kifejezések a földi kincs elvesztését jelentik. (Legkésőbb a halálom napján.)

A 24. vers értelmét a „nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak” mondatrész határozza meg. A szolgálat itt azt jelenti, hogy mi, vagy ki uralja az életem, hisz annak vagyok a szolgája. A mammon szó meghatározása nem annyira egyszerű, de köthető a vagyonhoz, pénzhez, illetve a beléjük vetett bizalomhoz.

Ahhoz, hogy a mennybe gyűjtsek kincseket, azaz a földi vagyonomat a mennyeiekbe fektessem be és ne a földiekbe, egy aggódásmentes életre van szükségem. Miért? Azért, mert ha aggódom amiatt, hogy nem lesz elég az élelmem és ruházatom, azaz a megélhetésem, akkor előfordulhat, hogy az élelem és ruházat megszerzése lesz az életem fő célja. Így pedig elveszítjük és életünkből kizárjuk a sokkal fontosabb dolgokat. Ezért fontos, hogy helyes megvilágításban lássuk a következő szakaszban előforduló táplálékot és ruházatot.

Madarász István
1948-2011
a Miskolci Keresztyén Testvérgyülekezet tanítója, majd a Miskolci Keresztény Gyülekezet alapító lelkipásztora volt

Madarász István
1948-2011
a Miskolci Keresztyén Testvérgyülekezet tanítója, majd a Miskolci Keresztény Gyülekezet alapító lelkipásztora volt

A 25-34 versekben ezeket a kérdéseket világítja meg a mi Urunk. Mivel mind az élelem, mind a ruházat nélkülözhetetlen az életünk fenntartására, ezért azt mondja az Úr Jézus, hogy „a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre” (32b). Mégis azt mondja, hogy az élet ennél több! „Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?” (25b) Tehát nem lehet az életünk legfőbb célja, hogy mit együnk és mibe öltözködjünk, mert van ettől fontosabb. Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, mert élünk. Tehát az élet – amit Istentől kaptunk – elsősorban nem azért van, hogy gondoskodjunk annak táplálásáról és felruházásáról, hanem, „hogy keressétek először az ő országát és igazságát” (33).

Figyelemreméltó, hogy a 9-13 versekben az Úr – a tanítványok kérésére – imádkozni tanítja tanítványait. Jézus az imában a „…szenteltessék meg a te neved,” (9) után az első, amire tanítja őket, hogy kérjék: „jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod” (10).

Ez persze kérdéseket vet fel bennünk. Nem maga az Úr mondta, hogy „…az Isten országa közöttetek van” (Lk 17,21b)? Helytelen úgy értelmezni, hogy „bennetek van”, hiszen Jézus azoknak a farizeusoknak mondta ezt, akik nem hittek benne. A farizeusok szerették volna megtudni az időpontját Isten országa eljövetelének, amire Jézus azt felelte: „Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá” (Lk 17,20b). Miközben ott volt közöttük a király, sok jelet tett, és mégsem hittek benne.

Tehát a farizeusokkal történt beszélgetéssel a mi Urunk arra akart rávilágítani, hogy ne a szemmel látható eljövetelét várják elsősorban. Miért? Azért, mert az Ő eljövetelének, uralmának van egy másik értelmezése is, ami korábban történik, mint a szemmel látható eljövetele és uralma. És ők pont abban az időben éltek, amikor a Király eljött, és látták, noha nem ismerték fel, hogy ott van a Király közöttük. Ebben az értelemben már közöttük volt.

Ugyanakkor éppolyan baj lenne beleesni a farizeusokkal ellentétes hibába, hogy miközben koncentrálunk az Ő jelenlegi uralmára, elfelejtenénk, vagy éppen tagadnánk azt a tényt, hogy egy napon, látható módon, nagy hatalommal és dicsőséggel fog eljönni Isten országa. Ezért az Úr tanítványaihoz fordult, és a Lk17,22-37 versekben az Ő látható visszajöveteléről beszélt.

Tehát az Úr imádságában, valamint a farizeusokkal és tanítványaival történt beszélgetéseiből is láthatjuk, hogy életünkben az első és legfontosabb dolog Isten országának az eljövetele kell, hogy legyen. Keresni az Ő uralmának kibontakozását az én életemben itt és most. De nemcsak az enyémben, hanem másokéban is. Vagyis az Ő országának, uralmának kiterjesztéséről van szó, amivel megbízta az övéit. Akarunk-e engedelmeskedni az Ő nagy parancsának (Mt 28,19-20)? Mi lesz a legfontosabb az életem számára? A magam megélhetésének biztosítása, vagy az Ő uralmának kibontakozása az én, illetve mások életében?

Ahhoz, hogy mások életében is kibontakozhasson a mi Urunk uralma, meg kell ismertetni velük a mi Urunkat, az evangéliumot. Személyes kapcsolatok, személyes evangélizáció, személyes tanítványozás és a szolgálatra való felkészítés által. És kiket akar ebben a munkában az Úr használni? Téged és engem, ha már én követem Őt! Persze ez sok idővel, pénzzel, lemondással jár.

A kérdés egyre világosabb. A megélhetésem, a családom megélhetése, az egzisztenciám lesz-e életem célja, vagy az Ő uralmának (országának) kiteljesedése? Ez nem egyszerű kérdés, amit tud a mi drága Urunk is. Ezért segítségül jön, hogy meghozhassuk a helyes döntést. Hogyan segít ebben nékünk? Úgy, hogy elmondja: tudja, ismeri szükségeinket. És mit mond? Hogyha életem célja, vagyis amiért élek, az az Ő uralma, akkor Ő gondot visel az életemről.

Nézzük, pontosan mit mond az Úr Jézus: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra?” (Mt 6,31) Miért ne? Azért, mert: „Mindezt a pogányok kérdezgetik” (32a). És még miért ne? Azért, mert: „a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre” (32b).

Tehát mond egy dolgot az Úr, amit ne tegyünk: ne aggodalmaskodjunk a megélhetésünk miatt, mert tudja, hogy ezekre szükségünk van. És mond egy másik dolgot, amit viszont tegyünk: keressük az Ő országát (uralmát) és igazságát. Mi lesz a következménye annak, ha az Ő uralmát és igazságát teszem az életem első helyére? „…és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” (33b).

Szeretnék bizonyságot tenni arról, hogy amikor ezt megértettem, az Úr megváltoztatta gondolkodásomat és az életemet.
De mi volt az, amit megértettem? Nem kell vele rögtön egyetérteni, de gondolkozz(atok) el rajta. Ha ez igaz – már pedig miért ne lenne az –, akkor nekem nem azért kell mindennap bejárni dolgozni, hogy megéljek. Miért nem? Azért, mert azt mondja az Úr, hogy ez a ráadás.

Nézzük csak még egyszer: „Ne aggódjatok tehát” mi az, amiért ne aggódjunk? A megélhetésünk (31). „Mindezt a pogányok kérdezgetik" (32) – tehát a pogányok ebben az esetben az istentelenek. „…a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre” (32).

Hát akkor nem kell dolgozni? Szó sincs róla! De nem is ezt mondja! Hanem? „…keressétek először az ő országát (uralmát) és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak néktek” (33).

Többször is az ország szó után zárójelben megjegyeztem az uralom szót. Az ország és az uralom szavak ugyanabból a szótőből származnak a görög nyelvben. Ma Jézus Krisztus azok életében uralkodik, akik hagyják. Az országa láthatatlanul van jelen bennünk. Egy napon, a megígért látható országában uralkodni fog – velünk együtt – látható módon. Mindenki tudni és látni fogja, hogy Ő az Úr, az Uraknak Ura és Királyok Királya.

Felismertem a veszélyt az életemben. Isten gyermekeként élek, járok gyülekezetbe, szolgálok néki, de nem volt ilyen tudatos, hogy miért is dolgozom. Márpedig a munka az életünk idejének nagy részét jelenti. Ha ezt eltévesztem, akkor az életem nagy részét tévesztettem el.
Imádkoztam, Uram bocsáss meg, hogy eddig azért dolgoztam, hogy a hat gyermekemet el tudjam látni becsületesen. Nem pedig azért, hogy miközben dolgozom, először is a te uralmad és igazságod legyen a legfontosabb. Mit jelent ez? Azt, hogy pont a munkán keresztül akarja átformálni az életem. Becsületesen dolgozni, nem mint embernek, hanem Istennek.
Engedjem, hogy munkám végzése közben Ő uralja az életem! Akkor nem mehetek bele becstelen, tisztességtelen dolgokba, megvesztegetésekbe, korrupcióba. Megfizetem a számomra kirótt adót. A dolgozóimmal tisztességesen bánok stb. Szóval a munka Isten kezében egy hatalmas nevelő eszköz, amin keresztül a megszentelődés útján vezet, ha hagyom.

Csak emlékeztetőül szeretném felhozni Pétert, a halászt, aki azt hitte, hogy ebben a szakmában ő a profi, Jézus ehhez nem ért. De a sikertelen éjszakai halászás után Jézus szavára mégis kiveti a hálót. És amikor látja Péter a halak sokaságát: „leborult Jézus lába elé, és így szólt: 'Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!'” (Lk 5,4-8) Érdekes, hogy nem Jézus prédikációi által jött rá, hogy bűnös, hanem a munkavégzésén keresztül.

Lehet, hogy nekünk is bűnbánatot kellene tartanunk munkavégzésünk miatt? Azt hittük, hogy mi értünk a „halfogáshoz”! Hogy én tudom biztosítani a megélhetésem, és ezért dolgozom.

Amikor elmondtam az imám az Úr felé, hogy rá bízom az életem, a munkám, és nem szeretnék aggódni többé a megélhetésem miatt, abban az évben december 24-re felmondtak a munkahelyemen. Elvesztettem az állásom, a megélhetésemet. Mit gondoltok mi történt? Az egyik fülemben az a hang csengett: na te nagy hithős, most megnézheted magad! A másik fülemben: „ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk, mit igyunk… a ti mennyei Atyátok tudja, hogy szükségetek van minderre.”

Azt addig is tudtam, hogy hálásnak kell lenni a fizetésünkért, amiből eltarthatjuk magunkat, de azt még nem, ha nincs munkahelyem, akkor hogyan lehet élni. Közben megint elhelyezkedtem, de ismét pont karácsonyra újra elvesztettem az állásom. Közben másoknak is elmondtam, hogy mit értettem meg a Mt 6,25-34 szakaszból. Azonban azt láttam, ahányszor beszélek róla, annyiszor veszítem el az állásom. Ezért az a kísértésem lett, hogy talán jobb lenne, ha nem beszélnék erről többet. De ezt nem fogadtam meg, és újból bizonyságot tettem. Nem hiszitek el, de harmadszor is karácsonyra elvesztettem az állásom. Háromszor, egymást követő három évben karácsonykor munkanélküli lettem.
Mondhatom, megtanított az Úr, mit jelent az, hogy Benne bízzam! „Ne aggódj tehát a holnapért…” (Mt 6,34)

Még egy pillantás a Lukácsban leírt párhuzamos helyre, ahol ugyanezt a történetet találjuk (Lk 12,16-34). Ha itt nézzük a szövegkörnyezetet, akkor 12,16-21-ig a bolond gazdag példázatát látjuk. A gazdagnak sok termése lett, amiből sok évre tartalékolhatott. Probléma lett, hogy mit tegyen a tartalékkal. De ez egy másik problémához vezetett: nem volt megfelelő tároló hely. Úgy döntött, hogy épít nagyobbat a meglévőtől, azután pihen és élvezi az életet. De az Úr bolondnak nevezte Őt, amiért így gondolta tárolni a feleslegét.

Miért? Azért, mert nem gondolt arra, hogy az életét Istentől kapta kölcsön, aki azt bármikor visszakérheti. És még az éjjel vissza is kérte. És itt jönnek a következmények. Nem tudta élvezni a javait, más tulajdonába kerültek. Mivel nem Isten országába fektette be gazdagságát, semmi nem maradt az örökkévalóság számára.

A lecke tehát világos. Anyagi javainkat nem csupán azért kapjuk Istentől, hogy fenntartsuk életünket ebben a világban, hanem azért, hogy azokkal – mivel sáfárságra kaptuk – örök gazdagságot szerezhessünk Isten országában.
És ha valaki idáig elolvasta, ajánlom még figyelmébe a Lk 16,1-12 verseket, ahol a hamis sáfár barátokat gyűjtött magának a hamis mammonon.

 

A fenti tanulmány elérhető a Miskolci Keresztény Gyülekezet honlapján is pdf formátumban.

Címkék: