Nyomtatóbarát változatA Keresztyén Testvér Gyülekezet történelmi gyökerei a 19. századi Angliába és Írországba vezethetők vissza. Az 1820-as években kis keresztyén csoportok bukkantak föl e két országban, anélkül, hogy tudomásuk lett volna egymásról. Úgy gondolták, Isten vezette őket arra, hogy a közösségüket és istentiszteletüket az újszövetségi alapelvek egyszerűségére alapozzák, és nem emberalkotta szabályokra.
Alapító személyt vagy személyeket nem lehet megnevezni, viszont a kezdeti időszakból két jeles személyiség említhető: J. N. Darby jogász, az ír anglikán egyház lelkésze, akinek a teológiai látásmód kialakításában volt nagy szerepe, illetve a bristoli gyülekezetvezető George Müller, aki árvaház-alapítóként vált ismertté.
A mozgalom hitelvei ebben a kezdeti időszakban alakultak ki. Nem volt földi központi vezetőség, nem voltak kirendelt (felszentelt) lelkészek, nem volt tagnyilvántartásuk sem.
Összejöveteleiket, hitgyakorlatukat az Újszövetségben leírt formához igazították. Evangelizáló mozgalomként hatalmas segítséget nyújtottak a missziós munkának, a létszámukhoz képest a legnagyobb számú misszionáriussal, és ez sok országban így van mind a mai napig.
A történelem folyamán többféle irányzat alakult ki a mozgalmon belül. Gyülekezetek százai jöttek létre angol (Brethren Assemblies) és német (Brüdergemeinde) nyelvterületen, s hamarosan nemcsak hazánkban, de a világ számos országában létrejöttek hasonló alapon álló közösségek. Sokszor missziós munka eredményeként születtek az új gyülekezetek, máskor egy-egy imádkozó csoport azon felismerése által, hogy a környezetükben fellelhető egyházi keret és tartalom nem tette lehetővé hitük gyakorlását a Bibliából felismerhető módon.
Hazánkban a testvéri mozgalom nem külföldi missziós munka eredményeként jelent meg, noha későbbi növekedését intenzív szolgálati kapcsolatok segítették Nyugat-Európából.
Magyarországon több evangéliumi szabadegyház múltja vezet vissza Nagyszalontára, az 1870-es évekhez. A parasztpróféták őszinte vágya Isten Igéje és a tiszta élet után életre hívott itt egy önállóan szerveződő közösséget a templom falain kívül. [1] „Ez a gyülekezet fokozatosan mozgalommá nőtte magát. Híre ment. Magva lett a II. világháború utáni általános lelki ébredésnek.” [2]
Az első Keresztyén Testvér Gyülekezet nyomait az 1910-es évek elején találjuk. Ekkor Schimert Gusztáv főorvos bibliaórákat tartott egy kalaposmester, bizonyos Pesti János testvér lakásán, ahol „Keresztyén Testvérközösség”-nek nevezték magukat. [3] Később Kiss Ferenc professzor anatómia-intézeti dolgozószobájában tartották összejöveteleiket. 1923-ban, Berliner Hugó testvér csatlakozása után mondta először ki – hálaimája után – a professzor: „Most lettünk gyülekezet!” [4] 1924. július 30-án a budapesti Magyar Királyi Államrendőrség főkapitánya 6358. sz. 
végzésében vette tudomásul „Dr. Schimert Gusztáv és társa azon bejelentését, hogy Kiss Ferenc egyetemi magántanár lakásán (IX. Tűzoltó u. 58. II. 70) "Testvérgyülekezet" nevű vallásfelekezet minden vasárnap de. 10 és du. 5 órakor, szerdán pedig du. 7 órakor istentiszteletet tart.” [5]
Ungár Aladár az 1930-as években csatlakozott a budapesti gyülekezethez. Istentől kapott tanítói tálentuma sokak épülését, hitben való növekedését szolgálta. A vidéki gyülekezetek rendszeres látogatásával, evangélizációk szervezésével vett részt a lelki ébredés országos kiszélesedésében. [6]
A gyülekezet növekedését és általában vett működését kihívás elé állította a Horthy-rendszer „szekta-ellenes” politikája. „A Keresztyén Testvérgyülekezetet 1940-ben tiltották be, de 1941-ben újra engedélyezik a működésüket, majd 1944 elején újabb betiltás várt rájuk.” [7] A külső nehézségek azonban belső megerősödést eredményeztek, ahogyan ez a következő korszakot még inkább jellemezte.
BELSŐ MEGERŐSÖDÉS A KÜLSŐ NYOMÁS IDEJÉN (1945-1989)
A Testvérgyülekezet (ekkor még az egybeírt formában használt nevén [8]) kiterjedt kapcsolatokat épített és tartott fenn más közösségekkel. Kiss Ferenc és Somogyi Imre, a baptista egyház akkori elnökének vezetésével 1944-ben létrejött a kisegyházak érdekvédelmi szervezete, a Szabadegyházak Szövetsége, amely 1950-re átalakult a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsává. Ez tette lehetővé számos közösség működését, úgy mint az Evangéliumi Pünkösdi Közösség, a Magyarországi Hetednapi Adventista Egyház, az Isten Egyháza, a Magyarországi Baptista Egyház, a Magyarországi Keresztyén Testvér Gyülekezet, a Magyarországi Metodista Egyház, az Őskeresztyén Apostoli Egyház, a Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet és az Élő Isten Gyülekezetének vallásgyakorlatát. [9]
Gyülekezeteink 1945-1989 között, a nehéz politikai környezet ellenére is aktívan gyakorolták hitéletüket. Rendszeresen tanították a Szentírás igazságait még akkor is, amikor a testvéreknek emiatt negatív megkülönböztetést (pl. letartóztatás, munkahely elvesztése, előmenetel megakadályozása, stb.) kellett elszenvedniük.
A 70-es évektől jelentős szellemi és létszámbeli fejlődés volt megfigyelhető közösségeinkben. A legnagyobb létrejött gyülekezetek a budapesti, debreceni, miskolci és győri közösségeink voltak.
1957-ben testvéreink szolgálataként indult az Evangéliumi Kiadó munkája – kezdetben stuttgarti, majd 1989-től budapesti központtal. Ez a felekezetközi és országhatárokat átívelő evangéliumi szolgálat sokak áldásául szolgál mindmáig a magyar nyelvű keresztyén irodalom kiadása és terjesztése által. Az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió gondozásában jelenik meg a Vetés és Aratás folyóirat, amely immár 6. évtizedébe lépve (kezdetben Új élet címmel) közel 40 országba juthat el ingyenesen.
1963 és 1987 között 5 számban jelent meg közösségünk gyűjteményes, időszakos kiadványa A békesség fejedelmének útján címmel.
1985-ben felépült a Budapest Ó utcai gyülekezeti ház, amely hármas funkciójával otthont adott a helyi közösségnek, bázisa lett az Evangéliumi Kiadónak és székháza a Magyarországi Keresztyén Testvér Gyülekezeteknek.
A KÖZELMÚLT ESEMÉNYEI (1990-től napjainkig)
Az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény értelmében 1990-ben közösségünk, a Magyarországi Keresztyén Testvér Gyülekezetek is bejegyezésre került a keresztény vallási felekezetek közé.
A megnyíló lehetőségek révén ezt az évtizedet a szolgálati társulások, evangéliumi munkák alapítása jellemezte:
- 1990-ben néhány testvér összefogásával létrejött az Élő Reménység Alapítvány (ÉRA), amely a szenvedélybetegségekből szabadulni vágyók számára nyújt segítséget a Biblia tanítása és értékrendje alapján.
- 1990-ben kezdte működését a Magyar Evangéliumi Börtönmisszió Alapítvány (MEB) is.
- 1991-ben testvéri kezdeményezéssel indult el Dömösön a Biblia Centrum Alapítvány munkája, amely konferenciák, bibliaismereti képzések és szabadidős rendezvények által közvetíti a keresztyén értékrendet.
- 1991-ben jött létre Egerben a Hárfa Evangéliumi Kiadó Alapítvány, amely különféle zenei szolgálatok mellett éveken át kiadója volt gyülekezeti fólyóiratunknak, az Élő Gyülekezetek-nek (megjelent 1998 és 2008 között).
Mivel a helyi Testvér Gyülekezeteket nem egyházszervezeti szabályozás kapcsolja össze, a testvériség egységét leginkább a közösen végzett szolgálatok és különféle találkozók által éltük/éljük meg. Így rendszeresen szervezünk férfi-, női- és ifjúsági konferenciákat, húsvéti és pünkösdi találkozót, tartunk regionális istentiszteletet, illetve a különösen Erdélyben elterjedt hálaadó napokat.
Az Úr számos üdvözülővel növelte közösségeinket. Testvéri összefogással Miskolcon is felépült az új gyülekezeti ház, amelyet 1991-ben adtak át.
2011-ben az új egyházügyi törvény értelmében megvonták egyházi jogi státuszunkat.
2012-től egyesületi formában, ám változatlan lelki/szellemi tartalommal végezzük szolgálatunkat.
Balogh Péter, 2012
1 Lásd Kiss Ferenc: Magyar parasztpróféták. In: E. H. Broadbent: Zarándok Gyülekezet, Evangéliumi Iratmisszió, é.n., 367-386. o.
2 Tapolyai Mihály: Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor. Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió, 2010, 19. o.
3 Lásd Fodor József: Vallási kisközösségek Magyarországon. Magyar Média, Budapest, 1986, 65. o.
4 Lukátsi Vilma: Élő kövek. Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió, 1990, 69. o.
5 I.m., 149. o.
6 Lásd Ungár Aladár: Megtérésem és ifjúkorom. In: Pócsy Ferenc – Vohmann Péter (szerk.): A békesség fejedelmének útján. 5. sz. Keresztyén Testvér Gyülekezet, Budapest, 1987, 91. o.
7 Rajki Zoltán: A szabadegyházak helyzete Magyarországon 1945 és 1950 között. Egyháztörténeti szemle, 12. évf. 2. sz. 2011. 77-95. o. Elektronikus formában elérhető: uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/rajki-45-50.htm.
8 Az egybeírt szóalakot 1950-ig találjuk a hivatalos feljegyzésekben. Lásd Rajki Zoltán idézett tanulmányában.
9 Lásd Balogh Margit: Kisegyházak, szabadegyházak (1945–1989). In: Kollega Tarsoly István (főszerk.): Magyarország a XX. században. 2. köt. Babits Kiadó, Szekszárd, 1996-2000, 435. o. Elektronikus formában elérhető: mek.oszk.hu/02100/02185/html/279.html.
