Forrás:
Ungár Aladár visszaemlékezése A békesség fejedelmének útján c. időszakos gyülekezeti kiadványban jelent meg (A békesség fejedelmének útján, 5. sz. Keresztyén Testvér Gyülekezet, Budapest, 1987, 88-94. o.).
 

(részlet)

Mindenhova hívtak hívő testvérek, és ajánlatok jöttek. Külsőképpen teljes bizonytalanságban voltunk. Bécsben mindjárt öt alkalom és lehetőség is nyílt. Ezeket el kellett vetnem, mert egyiket sem láttam az Úrtól valónak. Két gondolattal jöttem el régebbi munkahelyemről: 1. Nem akarok fizetett állásban lenni az evangéliumért. Ingyen akarom az evangéliumot hirdetni, ha kell, bármilyen munkát elvállalok. 2. Abban az időben rám nehezedett a zsidómisszió is. – Valamennyi ajánlat közül az felelt meg minden pontjában – s ezt Isten vezetésének vettem –, amit Kiss professzor írt. 1933 februárjában jöttem Pestre. (…)

Mikor idejöttem a Testvérgyülekezethez, akkor egyik csodát a másik után éltem át. A testvérek rám bízták, hogy látogassam a vidéki gyülekezeteket. Kijelölték, hogy hová kell mennem. Volt a zsebemben összesen 4 pengő. Hathetes út állt előttem. Nem emlékszem, hogy a feleségemnek mit hagytam otthon. Ezen kívül volt egy rossz kerékpárom. A hátsó kerekének a külső gumija – enyhén szólva – folytonossági hiányokban szenvedett, ezért vastag spárgával volt átkötve. Minden fordulónál zökkent egyet.  Azután a vázon, meg hátul a csomagtartón és a kormányon is csomagok voltak. Bibliákat vittem magammal abban a reményben, hogy Bibliákat árusítok, és ez keresetet jelent nekem. Kétnapi rázós karikázás után elérkeztem Miskolcra. Ez volt az első állomás. Egy kedves kis műterem – amit később meg kellett nagyítani – volt a gyülekezőhely. Itt együtt volt néhány testvér. Isten megáldotta őket. Később, amikor újra odamentem, az újságban meghirdették, hogy jövök. Zsúfolásig megtelt a gyülekezeti terem. Egymás után jöttek, akikkel személyes, lelki beszélgetéseket folytattam. Miskolcról jártam fel a Bódva völgyébe, azután le Nyíregyházára, Debrecenbe.