Kiss Ferenc: Magyar parasztpróféták

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

 
 
 

Forrás:
Dr. Kiss Ferenc Magyar parasztpróféták c. írása – egyebek mellett – Edmund Hamer Broadbent Zarándok Gyülekezet c. könyvének függelékeként jelent meg (Evangéliumi Kiadó, Budapest, 1991, 367-386. o.). Az idézett részleteket a kiadó engedélyével adjuk közre.

(részletek)

Több szempontból tartottuk fontosnak e függelék kiadását.
Először is ki akarjuk egészíteni nemzeti történelmünk ismert adatait olyan események ismertetésével, amelyek igazolják, hogy a magyar népből időről időre igazi őskeresztyén, a szó szoros értelmében evangéliumi mozgalmak fakadtak fel, melyek kétségtelenül nagy nemzeti értékek. Voltak, akik értékelték, voltak, akik félreértették ezeket a nagy kincseket.

Az itt leírt események és személyek által meg akarjuk mutatni mindenkinek, hogy nemcsak a távoli múltban, az apostoli időkben, és nemcsak északi, keleti, déli vagy nyugati nemzetekben, hanem a mi népünk körében, és a közelmúltban, sőt napjainkban is vannak e világ szerint egyszerű, de Isten szerint igazi, élő hitű honfitársaink, akik az ő földmívelő vagy ipari foglalkozásuk közben is hordozzák Jézus Krisztus nevét és evangéliumát. Ők Isten országáról nem csupán beszélnek, hanem az valósággal őbennük van.

Az itt leírt eseményeket és személyeket nemcsak az író látta személyesen, hanem még sokan élnek Nagyszalontán és környékén, akik szem- és fültanúi voltak mindezeknek.

Azt is szeretnénk, ha az itt leírt eseményekből vezetők és vezetettek egyaránt levonnák a tanulságot, és meg tudnák különböztetni a Szentírás világosságában, hogy e jelenségek körül mi volt igazán jó és nem jó. Mert olyan időkben élünk, mikor főleg az ilyen őskeresztyéni mozgalmakra és azok egyszerű, de élő hitű tagjaira hárul a bizonyságtétel hordozása.

Tudomásunk szerint ez az első magyar nyelvű közlemény, mely a népünkből fakadó hitélet kezdetét és menetét több évtizeden keresztül összefüggően mutatja be. Itt a Szent Szellem munkáján kívül semmiféle külföldről behozott és városokból irányított beavatkozás nem történt. Biztos tudomásunk szerint népünkből és a velük együtt hazánkban élő nemzetiségekből sok azonos vagy hasonló lelki mozgalom fakadt…

(…)

Önmagában a legjobb szervezet (organizáció) és a legszebben hangzó hittétel (dogma) is csak holt keret, illetve holt betű. Jézus sem nem szervezetet, sem nem tanokat hagyott hátra, hanem élő hitű tanítványokat, akiknek megígérte, hogy velük lesz lélekben a világ végezetéig. Bármily irányú legyen is valamely keresztyén felekezet, el kell döntenie, hogy melyiket becsüli többre: az általa felállított szervezetet és hittételeket-e, vagy pedig az élő hitű keresztyéneket. Miként testi életünk élő egyénről élő egyénre folytatódik, ugyanúgy az élő hitű keresztyének nemzedékei is egymástól veszik belső életüket az apostoli idők óta.

(…)

Tanulságok

a) Isten minden időkben támaszt és elhív nemzetünk törzsét képező egyszerű nép közül olyanokat, akik az Ő Fiában, Jézus Krisztusban a Szentírás szerint hisznek, és hitükről ugyancsak a Szentírás szerint bizonyságot is tesznek.

b) Amikor a kihívottak hitélete bizonyos önállóságot elér, akkor azok ugyancsak a Szentírás szerinti lelki közösségben (nem szervezkedésen) alapuló gyülekezeteket alkotnak, s ehhez a bibliai gyülekezethez lenézésen, félreértésen, sőt üldözésen keresztül is ragaszkodnak. Erejüket nem szereplési vágy, nem különcködés, hanem a Szent Szellem tartja fenn. Belső élményből, szent tapasztalásból ismerik mind az Atyát, mind a Fiút, mind a Szent Szellemet.

c) Mennél tovább jut egy Bibliai gyülekezet a Szentírás igazságainak felismerésében és megvalósításában, annál nagyobb területre hat ki bizonyságtételének ereje.

d) A bibliai gyülekezetek az apostoli idők és példák óta nem külsőleg, nem emberektől, hanem a Szent Szellemtől belsőleg felkészült (szellemben minősített) vezetőkből és tagokból állanak. Ha a bibliai gyülekezetet egyházi vagy hatósági nyomás felemás (hívőkből és hitetlenekből álló) alakulatokba kényszeríti, akkor az külső szabadsága mellett is elhal, illetve a hű rész új, tiszta gyülekezetet alakít minden szektáskodási vád és gúnynév ellenére is. Ezek a gyülekezetek (szellemi közösségek) a földben csörgedező kisebb-nagyobb vízerekhez hasonlítanak. A térképeken nincsenek ugyan jelezve, mint a folyók vagy tavak, de mindenki tudja, hogy a folyók és tavak ezekből a csendes erekből táplálkoznak. A források és ivókútjaink vizei is ezekből származnak.

e) Miként az egymás után következő emberi nemzedékek túlnyomó része az Isten által alapított családba születik és ott is nő fel, azonképpen az élő hitű lelki emberek is hasonló élő hitűek bizonyságtételére fogantatnak és bibliai gyülekezetekben (szellemi családokban) nőnek fel. A fent leírt eredeti szalontai Gyülekezet utolsó tagja 60 évig járt a Gyülekezetbe megszakítás nélkül. Egyformán sokat járt templomba és gyülekezetbe. Arra a kérdésemre, hogy a két hely közül hol épült többet lélekben, azonnal azt válaszolta, hogy a Gyülekezetben való épülése nem is hasonlítható ahhoz, amit máshol nyert.

f) Miként az egyén születik, fölnevekedik, megöregszik és meghal, azonképpen a bibliai gyülekezetek is támadnak, növekednek, elgyengülnek, helyileg megszűnnek. Mielőtt azonban megszűnnének, életerejükből (bizonyságtételükből) új szellemi gyermekek fakadnak, akik az élő hitet tovább hordozzák, és újabb szellemi családoknak ismét továbbadják. Úgy látszik tehát, hogy a születés, növekedés, megöregedés és elmúlás a testi és szellemi életnek egyforma tüneménye. Az élő Isten az, Aki ezeknek a testi és szellemi családoknak megszakítatlan fenntartásáról gondoskodik.